|
Nem akarom untatni a kedves olvasót technikai adatokkal, méretekkel, teljesítményekkel, hozamokkal, költségek amortizációjával, a szélerőművekkel kapcsolatban, csak a saját szerény véleményemet szeretném kifejteni, s e pár szóval elősegíteni az új technológiák megvalósítását, ha nyitott fülekre találnék.
Lehet, hogy cikkemmel sárba tiprom egy-két botcsinálta természetvédő büszke egóját, de nem tudom megállni, hogy ne reagáljak felháborodottan az úton-útfélen elhangzó tudatlan és gyerekes ellenérvekre, amiket a sajtóban és más médiákban olvasni és hallani lehet.
Az egyik, ami nagyon megtetszett a mosonszolnoki szélerőművek zavarni fogják az ott élő túzokpopuláció vonulási útvonalát.
Az érintettek körülnéztek, de semmilyen érdemleges túzokpopulációt nem találtak. Vagy talán a túzokok időben megtudták, hogy az ő területükön szélerőmű épül -ami már szerencsére megépült azóta-, és kihasználván a több évig tartó engedélyeztetési procedúra kínálta lehetőségeket, egyszerűen megváltoztatták a vonulási útvonalukat. Különben sem értem teljesen e terepszínű, de „magasröptű” madarakat, melyek akár a sasok légifolyosóit is veszélyeztetnék, hacsak egy kicsi is ragadt volna rájuk a fennemlített távoli rokonaik repülési tudásából, miért nem gyalogolnak egyszerűen át a két Mosonszolnok környékén árválkodó széltorony között, amit megtehetnének olyan könnyedén, mint ahogy én végig tudnék menni a teljesen elnéptelenedett Nagy körúton. Az ellenérvek kiterjednek a vándormadarakra is, ami szintén megcáfolható, mivel a szélkerekek környékén sehol sem találtak elhullott madártetemeket a múlt ban, csak manapság, azok is a madárinfluenza áldozatai lettek. A madarak tudtommal jó látással és hallással vannak megáldva, és nem uralkodott el rajtuk az öngyilkossági hajlam, hogy készakarva nekimenjenek a szélkerekeknek. Az éjszakai madárvonulás megkönnyítésére a tornyokat ki lehet világítani alulról, két oldalról, mint Bécs alatt a Shopping Citynél levőket.
Kérdezhetik, miért adtam cikkemnek „a legtisztább energia” címet. Mi még az iskolában azt tanultuk, hogy a modern ember mindenre képes. Lecsapoljuk a mocsarakat, és termőfölddé alakítjuk a mezőgazdaság számára. Az ott lévő élővilágra nem gondol senki. Büszkék voltunk az 50-es évek „legtisztább” energiájára, az atomenergiára. Lásd mi lett belőle: Csernobil.
Hatalmas vízerőműveket építettünk, az eredmény természeti katasztrófa – Bős-Nagymaros, stb.Sok millió autó az utakon, ami a kényelmünket szolgálja. Csak nézzük meg a városközpontokban a levegő szennyezőanyag tartalmát mutató kijelzőket. Ha nem lépünk időben, még ma, lehet, hogy holnap már túl késő lesz. Nem csak néhány százalékkal kell csökkenteni a levegőszennyeződés mértékét, hanem arra kell törekednünk, hogy teljesen megszűntessük. Tudom, hogy ez egy ideális helyzet lenne. Miből áll a levegőben található szennyezőanyag? Legnagyobb mértékben a fosszilis energiahordozók elégetéséből. Ha ez így van, miért ez a ma tapasztalható ellenállás az alternatív, megújuló energiaformák iránt? A szélerőművek csak a szél energiáját hasznosítják, mérgező melléktermék nincs. A hőszivattyúk csak a hőmérséklet különbségből állítanak elő elektromos energiát, hőt a fűtéshez, hideget a klímához, sőt még tárolják is az energiát sűrített levegő formájában – semmilyen káros melléktermék. A hidrogénmotoros autók csak vízgőzt bocsátanak ki a kipufogókból. Akkor hát miért az ellenállás?
Be kellene látnunk, hogy a 24-dik órában járunk, már csak azért is, mert a külföldi nagy beruházók megneszelték, hogy kis hazánk szűz terület még e téren. Nekik nem okoz gondot a hosszadalmas engedélyeztetés, mert sok pénzzel könnyen le lehet ezt rövidíteni. És ha ez megtörténik, a haszon kinél marad? Nálunk semmiképpen.
Hadd fejezzem be írásomat egy nagyon régi viccel: Nálunk kicsi a feszültség, nagy az ellenállás, és minden csak Volt. De talán lesz is, ha támogatjuk az MDF-et, az ember és környezetbarát politikájának a megvalósításában.
Iván György volt fizikatanár
|
