A 2012-13-as tanév kezdetével
az AJKP-s diákok és nevelő tanáraik ismét részt vettek egy fantasztikus
kiránduláson, hasonlóan, mint tavaly Horvátországba, de idén Románia egyes
területeire ellátogatva tettünk egy hatalmas kirándulást kb. 70 fős létszámmal.
A buszunk a kollégium elől indult, nem mellesleg emeletes és nagyon szép volt!
Neki láttunk a négy napos utunknak. Romániába érve rátapadtunk az ablakokra,
román feliratok, román autók, idegen üzletek. Az emberek igazán kedvesek,
integettünk nekik és csillogó szemmel, mosolygós arccal integettek vissza. Sok
utazás után az első megállóhelyünk Aradra vezetett, ahol ellátogattunk az aradi
vértanúk emlékszobraihoz. Második megállóhelyünk Vajdahunyad, méghozzá nem
meglepően a vár. A vár teljesen visszaadja a középkori hangulatot, nekünk
nagyon tetszett és sokat fényképeztünk. Majd ismét útra keltünk, most már az
aznap esti szállásra, Brassóba. Ahogy oda értünk, vacsorával fogadtak minket.
Miután mindenki jól lakott, lepihentünk és el kezdtünk erőt gyűjteni a
következő napra…
Második nap!
Újult erővel, izgatottan
nekiláttunk egy új napnak. Reggeli után elmentünk egy kis Brassói városnézésre.
Amit már nagyon vártunk, az Drakula vára volt. A várnál meghallgattuk Drakula
történetét, azt, hogy emberhúst evett egyszer, ezért is mondják azt, hogy vámpír
volt. A vár előtt rengeteg árus volt. Miután körbe jártuk az épületet és
területét, elindultunk a Szent Anna tóhoz. Egy páran meg is mártóztunk a tóban,
kint igen hideg volt, viszont a víz kellemesen langyos. Túráztunk is, fürödtünk
is, kellőképpen elfáradva elindultunk a következő szállásra, Farkaslakára.
Harmadik nap!
A harmadik napot a Tamási Áron
emlékműnél kezdtük, aki Farkaslakán született, és itt is temették el. Sírjánál elhelyeztünk
egy koszorút. Majd Korondon a Trianon emlékművet koszorúztuk meg. A Békás-szoros
után a Gyilkos-tó fogadott minket a csodaszép látványával. Azután mikor már
kinézelődtük magunkat, a harmadik szállásra indultunk. Marosvásárhelyen igazán
finom erdélyi vacsora és kedves vendéglátás fogadott minket, majd igen
kimerülve, sok élménnyel térhetünk ismét nyugovóra. Mivel fáradtak is voltunk,
és tudtuk, hogy másnap nagy túra áll majd előttünk, mindenki „eltette magát
holnapra”.
Negyedik nap!
Reggeli után már mindenki az
eddigi élményekről beszélve, izgatottan szállt buszra. Az utolsó megállóhely a
Tordai-hasadék volt. Egy hatalmas kalandtúra, amin részt vett az egész csoport.
Ittunk a hegy oldalából fakadó tiszta forrásból, jártunk sziklás, keskeny
utakon, be sem telve a gyönyörű hegyekkel, vizekkel, a szépséges látvánnyal
lassan-lassan, mégis elindultunk hazafelé. A hazaút szintén hosszú volt. A busz
belső zaja halkulni kezdett, ahogy sötétedett, úgy még inkább. Átlépve Románia
határát, már jó páran kezdtek telefonálni, és már akkor megindult a
kirándulásról szóló beszámolás az ősöknek. Nagyon jól éreztük magunkat. Ha
mindenkinek csak fele ennyire lesz jó a jövőbeli kirándulása, nyaralása, már
akkor irigylésre méltó.
Köszönjük ezt az izgalmas négy
napot! Kiss Izabella, Kiss Szimonetta
|