Advent (rendhagyó) angyalai
(harmadik rész)
Advent
harmadik vasárnapján (de mint jól tudjuk: az azt megelőző csütörtökön) újfent
leszállt a két angyal a Cserkó 101-es tanulójába. Még mindig
nem viselt egyikük sem palástot (szervezési hiányosság), viszont az egyikük megborotválkozott,
a másik pedig... hát, az ő szeme továbbra is karikás maradt. A borítékot
most lassan, megfontoltan nyitották fel, tovább nyújtva a várakozás örömét, de
végül csak előbukkant a színes, nyomott mintás papírt, s ez állt rajta:
„A 101-es közösség Szegedre megy, hogy megnézze a Dóm téri adventi
vásárt!”
És a 101-es közösség
egy keddi napon útra kelt...
Aznap estére
hófehér takarót borított a tájra a tél. A szegedi Dóm tér nem csak az angyalokban,
de a gyerekekben is hajdanvolt meséket idézett. A színes
vásári sátrak alatt mesei portékát kínált a sok-sok árus, számtalan szépséges,
alig ismert, sosem kóstolt csodát. A hideg ködön
át csokoládé és forralt bor illata szállt (nyomában „angyali” tiltások és
fenyegetőzések emlékével), marcipánhalmokon és ringatózó gyertyalángokon át. Bár még
délután volt, az égen felszikrázott néhány csillag – a még mindig rövidülő
nappalok és a csikorgó éjjeli hideg jeleként. Miután
kibámészkodtuk-topogtuk magunkat, lassan mindenki a nagy sátorba gyűlt, ahol
meleg szalmaillat, koboz meg furulya hangja fogadta az érkezőket. Hagyományos
székely és csángó karácsonyi dallamokat, énekeket hallgattunk – hajunkba törek,
szívünkbe béke szállt. Indulás előtt
a fázósabbak még megmelegedtek a hatalmas hasábokból rakott lobogó tűz
mellett, a virgoncabbak meg visítva
futottak végig a szalmabálákból rakott (és valljuk meg: kisgyerekeknek szánt)
útvesztőn. A mancsokban
apró ajándékokkal, fázósan, de elvarázsoltan tért vissza a húsz gyerek és a két
„angyal” a kollégiumba.
Lassan a
végéhez közeledett a 2010-es esztendő.
És még mindig
zárva maradt egy boríték...
/Folyt. köv./
Dávid Kata
nevelőtanár
Vásárhelyi Cseresnyés Kollégium
|