Advent (rendhagyó)
angyalai
(első rész)
Advent első
vasárnapján (vagy inkább az azt megelőző csütörtökön) két angyal szállt le a
Cserkó 101-es tanulójába.
Egyikük sem viselt kék palástot, ellenben az egyik borostás volt, a másiknak
pedig karikás volt a szeme az éjszakai ügyelet után.
Hatalmas hungarocell adventi naptárt cipeltek magukkal -, hogy az adventet, a
várakozás idejét kissé megszínesítsék.
Rendhagyó volt az időpont, rendhagyó volt a két „angyal” (valóban: kicsengetés
után szépséges rendet hagytak maguk után), és rendhagyó volt a kalendárium is:
24 ablakocska helyett 4 színes boríték – azaz még 4 hét karácsonyig, teli
meglepetésekkel.
Az első borítékot (meglepő módon: az egyes számmal jelzettet) rögvest fel is
tépték. A szép, színes papíron ez állt:
„A 101-es közösség
Budapestre utazik!!!”
S lőn…
„Panem et
circenses”
Szó,
ami szó, egy 1 napos budapesti kiránduláshoz pitymallatkor kell kelni – és
bizony nem ez volt az első kihívás, amivel aznap szembenézett a 0. évfolyam.
A kattogó, zakatoló vonat álmosító melege után szakadó hóeséssel fogadott
bennünket a főváros, és a zord időben hannibáli határozottsággal (ám elefántokat
fájón nélkülözve) masíroztunk a Magyar Nemzeti Múzeumba – teljes hírzárlat
közepette. A gyerekek csupán annyit tudtak, hogy nem festmények fegyelmezett
nézegetése és régi tárgyak poros hangulatú, suttogó bolyongással tarkított
bámulása a program.
Arra viszont mégsem számítottak, hogy a múzeum impozáns előcsarnokába belépve
két lepedőbe burkolózott ifjúval hozza őket össze a sors. Jól megbámulták őket,
nem is sejtve, hogy néhány perc múlva a két római szökevény magával ragadja
Pannónia mit sem sejtő népét.
Némi időbe tellett, míg a maroknyi csapat belenyugodott, hogy nem szabadul a
lepedős (pardon: tógás) rómaiak védőszárnyai alól, és végül megadta magát a
római kori tárlat nem éppen mindennapi felfedezésének: észrevétlenül váltunk a
tér és az idő kalandoraivá.
Fogtunk
a kezünkben gladiust, eltátottuk a szánkat, amikor elhatolt a tudatunkig, hogy
a Római Birodalom kövezett útjai összesen 85.000 km hosszúak
voltak, szembesültünk a hatalmas római légió dicsőségével – és árnyoldalaival.
Vertünk „ezüstpénzt”, nyomoztunk szarmata kémek és tolvajok után, a római jog
tökéletes mellőzésével bírósági eljárás alá vontuk kísérőinket, és a kaland
után végre lelkesen kiáltottuk:
„AVE HADRIANUS!”
Láthatatlanul –
vagy mégsem?!
A
Nemzeti Múzeum és a trendi junk food-ebéd után metróra szálltunk – felnőtt
fejjel bizony hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a vidéki gyerekeknek bizony
a metró is élmény – így egy soron kívüli bulival bővült a nap. :)
A kék metró a Kálvin tértől egyenesen a Népligetig vitt bennünket – ahol a
centis hóban utat törve meglátogattuk a Láthatatlan Kiállítást.
Megtudtuk, hogyan működik a Braille-írógép (és hogy egyáltalán milyen elven is
alapul a Braille-írás), megismerkedtünk számtalan hasznos és érdekes tárggyal a
zoknipárosítótól a beszélő mérlegig – de az ez után következő másfél óra volt a
csúcs!
Zavart és tartózkodó közösségünket három csoportra osztották, és kísérőink
segítségével beleveszhettünk a láthatatlan, ámde tapintható világba.
Jártunk erdőben, erdészházban, sétáltunk utcán – a forgalom máskor összemosódó
zaja most igencsak jelentőséget nyert -, próbáltunk tájékozódni idegen
lakásban, szoborparkban, és a „láthatatlan” büfében.
Volt köztünk, aki hajdan még félt a sötétben, és volt, aki ezelőtt idegenül szemlélte
azt, ha valaki „más”.
De
tényleg más?
Ma már
nem.
Vak kísérőink segítségével kalanddá vált a sötét
– de legnagyobb élményünk mégis az volt, hogy végre tabuk nélkül szólhattunk,
kérdezhettünk, és biztos vagyok benne, hogy a Cseresnyés Kollégium 101-es
közösségéből bárki magabiztosan kérdezi majd meg egy vak embertől: „Hogyan
segíthetek?”
Köszönjük Zsuzsinak, Elemérnek, Misinek és Sanyinak, hogy végigvezettek
bennünket a Láthatatlan Kiállításon.
Advent
első meglepetése valóban örömet okozott hát – ám amíg a kirándulásra
készülődtünk, újabb boríték nyílott, és a 101-es közösséget immáron egy újabb
meglepetés tartja lázban…
/Folyt. Köv./
Dávid Kata
nevelőtanár
Vásárhelyi Cseresnyés Kollégium
|