Uzsonna a Fekete Sasban (egy titokzatos délután története)
Egész
délután készülődtünk – hajvasalás, ruha- és cipőpróba, smink – csupa izgalom… A
fiúk is fessek: ing, zakó és Axe-hatás. 2010.
november 23-án, délután fél ötkor beléptünk a patinás ajtón. Az üzletvezető
mosolyogva, kedvesen mutatta az utat a különterem felé, ahol a terített asztal
látványa elismerő morajt váltott ki. Nem tudtuk, hogy mi vár ránk. Sejtelmes
utalásokból arra következtettünk, hogy valami meglepetés készül…de erre nem
számítottunk! A terített
asztal csak ránk várt - a székek az asztalok körül -, mi pedig megilletődötten
foglaltunk helyet. Az első meglepetéstől majdnem tátva maradt a szánk:
választhattunk kávé, tea, kakaó közül, amit néhány perc múlva – már kevésbé
megilletődötten - meg is kóstolhattunk. Nem is tudtuk, hogy van ilyen finom
kávé, tea, kakaó… És a
folytatás: igazi, békebeli egyszerűség nagyszerűen tálalva. A tálakon –
elképzelni sem tudtuk volna – padlizsánkrém, bruschetta, libatepertő-krém
illatozott a pirítósok mellett. Felséges látvány és fenséges ízek: a bátrabbak mindent
megkóstoltak. Volt, aki még sohasem látott vagy evett hasonlót – most itt volt
az alkalom, hogy új ízekkel barátkozzunk. A fiúk
érezhettek valamit a levegőben, mert kíváncsian érdeklődtek, vajon lesz –e még
valami, vagy a pirítós volt az utolsó fogás. A sütemény reménye legyőzte az
éhséget! És lám, az éhes férfigyomor, néhány perc múlva már az utolsó sütemény
morzsákat csipegette, s vágyón tekintett az üres tányérra… Tanárnőék lágy
szívének köszönhetően hamarosan új süteményadag érkezett. Az elpilledt
társaság felélénkítésére egy kis játék tűnt a legkézenfekvőbbnek: puzzle-t vagy
életet! Két csoport két külön feladatot kapott: a képrészletekből ki kellett
rakni és ki kellett találni, hogy kit ábrázolnak. „Jééééé, ez tanárnő!” –
hangzott kétszer is a csoportoktól. Kétségtelenül, valóban, kissé másként, de
mégis: a tanárnők voltak a képen. Az izgalmat egy kis zene oldotta fel, hamar
tánc is kerekedett belőle, méghozzá társas tánc – pózolás, rögtönzött
koreográfia, régi táncemlékek visszaidézése. Hangulatos beszélgetéssel,
fényképezkedéssel kis csoportban, együtt és külön-külön, barátok és barátnők,
tanárnővel és a másik tanárnővel is… De jó volna
egy hasonló délután máskor is…
Tóth Éva, Szalai Rita nevelőtanárok Vásárhelyi Cseresnyés Kollégium
|