Bár az időjárás felettébb borús volt azon az ominózus júniusi napon, amikor a gólyáink (a tavaszi fészekrakáshoz képest némi késéssel) egy ismerkedős hétvégére beköltöztek, a hangulat szerencsére ellent mondott minden meteorológiai jelentésnek.
A beiratkozás embert próbáló feladatán (és az ajándékcsomag csokijainak eltüntetésén) túlesve rögtön el is indult a karaván, hogy bejárjuk a várost, Hódmezővásárhely fontosabb tájékozódási pontjait érintve.
A séta izgalmas és frissítő volt, a (bőrig ázott) csapat információktól zsongó fejjel érkezett vissza a kollégiumba, és jó étvággyal látott neki a vacsorának.
A vacsora és a lefekvés közti néhány órát ismerkedős játékokkal és karaoke-bulival töltöttük ki – a játékok annyi váratlan meglepetést és izgalmat hoztak, hogy a kísérő szülők is sebtében csapatot alakítottak, és (szigorúan versenyen kívül, csak a játék öröméért) beszálltak a vetélkedőbe.
Estére már megszülettek az új barátságok – jövőbeni szobaközösségek alakultak, és a vendéglátó „öreg” AJKP-s diákok is átadták a legfontosabb titkokat a nyikorgó ajtókról, a tanárok szigorának mértékéről, és sok minden másról, amit sajnos nem sikerült kiderítenünk.
Lámpaoltás után a kollégium hamar elcsendesedett, és reggel kipihent, sőt, mosolygós arcok vártak bennünket a reggelinél.
Az idő is napossá szelídült, így átsétáltunk a nulladikosok leendő iskolájába, a Németh László Gimnázium tornatermébe, hogy „addig üsd a vasat, amíg meleg!” jelszóval tovább kovácsoljuk a csapatot igazi „aranyjánosos” közösséggé.
A sorversenyek és a teremfoci után csak úgy röpködtek a tervek a „majd szeptemberben” és „suli után mindig” kezdetű mondatoktól.
A remek ebéd után nemcsak a gyerekek, de a szülők is elégedetten indultak haza: mindenki megbizonyosodhatott arról, hogy a következő tanév nem csak kötelességeket, de új lehetőségeket is tartogat: barátságra, biztonságra, rövid és hosszú távú jövőbeni tervekre egyaránt.
Erre a szeptemberre igazán érdemes lesz várni…
Dávid Kata nevelőtanár
|