|
A hit és a szeretet szárnyain I.
Tizenegy éve létesített testvérvárosi kapcsolatot városunk a fekete-erdői Bad Dürrheim-mel. Az együttműködés teniszezők ismeretségéből fakadt, s azóta mindinkább kiteljesedik. A hivatalos önkormányzati partnerség mellett egyesületi tagok, cserkészcsoportok, kórusok, zenekarok jönnek-mennek a két település között. Ékes tanúságaként annak, hogy 1280 kilométer nem lehet akadály. A hajdúszoboszlói református egyházközség is barátságot kötött, az ottani evangélikus hitközösséggel. Évekkel előbb kezdődött az ismeretség. Fritz Müller presbiter, önkormányzati képviselő többször járt delegációval Szoboszlón, s ilyenkor feltétlenül ellátogatott a református templomba. Kezdeményezésére szövődött kapcsolat, melynek jegyében tavaly a Bad Dürrheim-i evangélikusok küldöttsége látogatott el Hajdúszoboszlóra Pünkösdkor. Viszonzásul 2003-ra meghívták a szoboszlóiakat. 
Tizennyolcan vágtunk neki június 4-én a hosszú (egyébiránt önköltséges) útnak Takács Tamás és Takácsné Bojtor Emese lelkész házaspár vezetésével. Hazánkat magunk mögött hagyva a festői Duna-völgyben haladtunk Észak-Ausztriában, miközben időt szakítottunk a monumentális melki bencés apátság múzeumának, templomának megcsodálására. Egy szép kis falu egyszerű, de barátságos panziójában pihentünk meg Passautól 60 kilométernyire. Másnap, Dél-Németország felé tartva bepillantottunk a történelmi múltú Salzburgba. Mozart szülővárosában megnéztük a székesegyházat, az ókori katakombát és mellette a hírességek síremlékeit rejtő temetőt, sétáltunk a belvárosban, s a Duna partján. Gyönyörű vidék. Az Alpok kopár hegyormain itt-ott még virít a hó, lejjebb pedig minden buja zöld.
Bad Dürrheim testvérváros 1280 km jelzi nyíllal a tábla Hajdúszoboszlón a fürdőpark délkeleti csücskében. Bizony, fáradságos az út a légkondicionálás, a tachométerre tekintettel is beiktatott pihenők, no és az autópálya-hálózat ellenére. Míg a magyar-osztrák határon útleveleket készítettünk ki, amott csak átsuhantunk egyik országból a másikba. Hiába, ez az Európai Unió. Csak úgy cikáznak a jó minőségű autópályák, óriási a forgalom. Gyorsak, jók az autók (a legtöbbjük hazai gyártmány), szabad a sebesség, legfeljebb a vezetési intelligencia szab határt. Véletlen vagy sem, nem láttunk balesetet. München után végre Stuttgart. Kilométereken át szemléltük az út mentén a Mercedes-óriásgyárat. Sok a viadukt, a panorámával nem lehet betelni. A helységeket az autópályák mentén oldalfalakkal óvják a zajtól.
Este 7 óra. Baráti kézszorítással, széles mosollyal, frissítővel, vacsorával fogadtak bennünket a Bad Dürrheim-i evangélikus egyház gyülekezeti házában Theodor Berggötz lelkész úr (akit aztán mind csak Teónak hívtunk), a magyar származású Agnes Randt presbiter, aki remekül beszéli ma is régi hazája nyelvét, s azok a kedves gyülekezeti tagok, akik három napig hajlékukban hajlékot nyújtottak számunkra.
Másnap megismerkedtünk a testvéregyház büszkeségével. A János-templom 1960-ban épült. t oldalsó fala két ölelő kart szimbolizál, a kőoltár mögött az épületet üvegfal zárja le, melyben szimbolikus térplasztikai alkotás: egy lefelé fordított kéz hüvelykujjából óriási cseppek hullnak alá. Az üveg mögött megragadó a csodálatos erdei környezet a természet háborítatlan formájában. A bejárat fölötti emelvényen áll az orgona. A templom előtt a nyurga harangláb öt harangot rejt. Figyelemre méltó a lakályos gyülekezeti épület, ahol könyvtár, társalgó, szociális helyiségek, jól felszerelt konyha, közepében kör formájú étkező, a külső körívben gyülekezeti terem biztosítja az életteret. Egy olyan közösség színtere ez, melynek tagjai családtagjaikkal számos összejövetelt tartanak, gyakran együtt is étkeznek, akár egy nagy-nagy család.
Tibai Irma
=folytatás következik=
|
