Helyezze el és kínálja szolgáltatását Magyarország üzleti adatbázisában!
Lépjen be itt, ha Ön már regisztrált szerkesztő!
Elfelejtette jelszavát?
- Tudjon meg többet a regisztrációról itt
- Kérjen segítséget Web-tere elkészítéséhez itt
www.mtportal.hu
www.hajduszoboszlo.hu
www.keszthely-heviz.hu
www.veszpremmegye.eu
Mutassa meg honlapját a térképen!
| Díjmentes regisztráció | Keresse meg a térképen! | Hirdetések listázva | Hírgyűjtő | Programgyűjtő |
|
|
|
|
|
Úgy látszik retro időszakot élünk, mert egyre inkább jelennek meg Magyarországon olyan könyvek, amelyek az előző úgy nevezett „átkos”, vagy mondhatjuk úgy is a szocialista időszakot ölelik fel. Az is lehet, hogy így húsz évvel a rendszerváltás után törnek a felszínre azok az elfojtott indulatok, keserűségek, amelyek azokban az években keletkeztek.
Nagyon furcsa érzés az, amikor az ember arról a történelmi korról olvas regényt, aminek részese volt. Bár a huszadik század tele volt történelmi eseményekkel, s volt olyan generáció, amely több fontos eseményt is láthatott, átélt, mégis a mai negyveneseknek kevés ilyen nagy sorsfordított tény akadt az életében. Gyermekkorunkat a szocializmus biztonságba nyugtató napjai között éltük le, fiatalkorunkban szinte a fejünk fölött történt meg a rendszerváltozás és dolgozó létünket már a vállalkozások tarka és egyáltalán nem biztos világában éljük.
Mit is mondhatunk egy olyan könyvről, amely témájában kísértetiesen hasonlít a Briget Jones naplójához, talán azt, hogy mégsem az. Nyilván nagyon sok olyan huszon-harmincas lány van, akinek elég nagy problémát okoz az, hogy nincsen komolyabb kapcsolata, nem látja a párkeresés végét. Szeretne végre boldog házasságban élni, de persze azt sem mindegy, hogy kivel. Vágyakoznak a nagy szerelemre, de valahogy vagy az idő, vagy a hely nem alkalmas, hogy megtalálják.
Miért érdemes krimit olvasni? Az emberek nagy része szórakoztató olvasmánynak tartja, és azért olvassa, hogy kikapcsolódjon, kizökkenjék a mindennapi élet monotonitásából
Ki ne lenne arra kíváncsi, hogy újszülött gyermeke hogyan szemléli a világot? Milyen érdekes is lehet egy kisbaba szemével látnunk a körülöttünk lévő embereket! Vajon milyen is a „babaperspektíva?
Valljuk be, ki az, aki nem vágyik Afrikába?
Valami vonz és egyszersmind taszít is bennünket, ha e különös, meseszerű, ismeretlen, fekete kontinensre gondolunk.
Szeretnénk látni a piramisokat, a Nílus deltáját, forrásvidékét, kibarangolni a sivatagba, felfedezni sziklarajzokat. Nem beszélve a kongói dzsungel, vagy a szavannák állatvilágáról, amelyekről legtöbbet a a tv műsorokból nyert ismereteink alapján ítélünk meg.
|
|
|