Visegrádon, huszonegyen
2010. szeptember 17. 6:54

A háború, a holokauszt, a betegségek, a múló esztendők jelentősen megtizedelték családunkat. Szerencsére születtek azonban utódok, házasságok révén bekerültek közénk új tagok, akik mind fontosnak tartják, hogy évente más-más helyen találkozzunk. Egy jól szervezett, tartalmas hétvége elég arra, hogy örüljünk egymásnak, megtudjuk, ki mit csinált, mire jutott az elmúlt hónapok alatt. A legutóbbi színhely a mesés Visegrád volt.

"Már vénülő kezemmel..."
2008. május 4. 11:05

Ady szép szavai örökérvényűek. Mélységesen szépek és szívbemarkolóan örökérvényűek, ha egy aranylakodalmon, az ötven évvel korábbi fogadalom megerősítéseként hangzanak el. Így történt ez tegnap, amikor Czukor Lászlóné Kati (sokaknak Kati mama) és Czukor László (sokaknak Laci bácsi) egybehangzóan újra kimondták az IGEN-t. Igent a szeretetre, az összetartozásra, igent a családra, az előttük álló közös jövőre.

Megvan az anyukám!
2007. október 9. 18:45

Sok évvel ezelőtt tanítottam egy testvérpárt. Az idősebb barna, a fiatalabb, akinek osztályfőnöke voltam, szőke. Kedvesnek, aranyosnak találta őket mindenki. Ragaszkodtak egymáshoz és rajongva imádták az őket nevelő gyengénlátó nagypapát. A idős ember távol élő, a gyerekek után soha nem érdeklődő, velük kapcsolatot semmilyen formában nem tartó apát, anyát igyekezett pótolni mindenben. Korán kelt, reggelit készített, leckére ügyelt, szülői értekezletre járt, jó szóval nevelt, szeretett, szeretett.

Tér- és időutazás
2009. március 22. 16:33

Mit kapjon az, aki most tölti be 18. életévét? Autót? - Kinek telik rá? Aranyat? - Kinek kell? Divatos, hamar avuló ezt-azt? - Kinek az ízlése domináljon? Legyen mégis emlékezetes, meglepő, kedves és főleg: örüljön neki az ünnepelt! Így sikerült: 15 perces sétarepülés szeretett városa, Pécs fölött, hogy a magasból lenézhessen mindarra, amit naponta lát. Utána közös ebéd a családdal egy nem mindennapi helyen. Az ötlet ragyogó, a hatás maradandó.

Az első fizetésből
2007. december 23. 17:55

Úgy kezdődött, hogy a fejlett, meseszép babát szülei elhozták karácsonykor. A legnagyobb ajándék az el(nem)fogult nagyszülők számára a puszta léte volt, lévén ő az első.. Maga a (két lábon még nem járó) eleven csoda! Alex, Alex - hamar megszoktuk a kezdetben idegennek tűnő nevet. Gyermekrajzok, óvodai, iskolai szereplések, fényképek. Aztán ballagási meghívó, később kissé zavartan bemutatott barátnő, szakmunkás-bizonyítvány.. és fekete munka...

"Édesapám emléke máig bennem él..."
2006. március 27. 16:34

Minél idősebb az ember, annál többet nosztalgiázik. Mind többször és mind élesebben idézi föl a régmúlt eseményeit, képeit. Már nem szomorkodik miattuk, nem veszteséget érzékel, hanem öröm költözik a szívébe. Hálás a sorsnak, amiért van kire emlékeznie. Aki valamikor szerette, gondoskodott róla, aki egyengette lépteit, amíg tehette. Talán megérezte, hogy a kis család melegsége bizony nem tart soká. Számára pár évig csupán.