Helyezze el és kínálja szolgáltatását Magyarország üzleti adatbázisában!
Lépjen be itt, ha Ön már regisztrált szerkesztő!
Elfelejtette jelszavát?
- Tudjon meg többet a regisztrációról itt
- Kérjen segítséget Web-tere elkészítéséhez itt
www.mtportal.hu
www.hajduszoboszlo.hu
www.keszthely-heviz.hu
www.veszpremmegye.eu
Mutassa meg honlapját a térképen!
| Díjmentes regisztráció | Keresse meg a térképen! | Hirdetések listázva | Hírgyűjtő | Programgyűjtő |
|
|
|
|
Akit anya szült, annak egyszer el kell mennie. De hogyan? De mikor? És meddig még...? Megannyi kérdés, de rájuk alig van felelet. Hiszen csak a másik emberét látjuk, hiszen csak az ő elvágyódásának, útra készülődésének, máskor pedig szívfájdító maradni akarásának lehetünk tanúi. A választ, az igazit nem tudjuk, nem tudhatjuk. A méltó halál, igen, azt mindannyian szeretnénk. Megbékélve, bízva valami másban, valami jobban, fogva még, de már végképp elengedve a másik kezét...
Napokig nem tudtam megszólalni kicsivé, silánnyá zsugorított ünnepünk össznépi ünnepelni próbálása és annak megannyi kudarca után. Szégyen, düh és mélységes fájdalom. Hát idáig süllyedtünk, hát ezt is elviseljük? Mi jöhet még ezután? - Nem, nem keresek felelősöket, nem sorolok okokat és okozatokat, csak azt mondom immár nemcsak magamban, hanem fennhangon, hogy elég! Ideje végre rendezni a gondolatainkat, a tetteinket, hiszen élhető hazánkról, gyermekeink, unokáink és egy darabig még a saját jövőnkről van szó! Senki nem cselekedhet helyettünk!
Habitustól és főként pártállástól függően optimisták vagy pesszimisták vagyunk. A már bekövetkezett és a még várható megszorítások idején nem csípőből kell tüzelni, hanem okosan szót értve működőképes stratégiákat kidolgozni, amelyekből akár jól is ki tudunk jönni. Hiszen láttuk, mit lehetett el(nem)érni utcai demonstrálásokkal, hőzöngéssel, székház- (és egyéb) rombolással, parlamenti kivonulgatásokkal és hasonlókkal. A felelős felnőtt ember másképp csinálja!
Dávid Ibolya volt igazságügyminiszter hárította el magától ezekkel az elhíresült szavakkal az MTK pályán randalírozó antiszemita bekiabálásokkal mások érzékenységét sértők elleni fellépést sürgetők követelését. Én sem értek a focihoz, de van véleményem egy aránytévesztett temetésről...
Október elseje az idősek napja. Ilyenkor el kell gondolkozni azon a buta kérdésen, vajon segítség ez vagy teher a többiek szempontjából. Az alábbi néhány - megtörtént esetre utaló - töredék talán hozzájárul a válasz megtalálásához.
Olyan sokszor mondjuk, hogy ebben az atomizált világban senki nem törődik a másikkal, hogy már-már elhisszük, így van rendjén. Szomszédok köszönés nélkül mennek el egymás mellett, szülő a pedagógussal jó, ha a ballagáskor találkozik. Személytelen a pénztárossal, a banki ügyintézővel, sokszor még a fogorvossal való kapcsolat is. Ám néha valami megmelengeti a szívünket...
Vannak mindenkor mindenütt ráérő fecsegők. Ők tartják szóval a buszsofőrt, a fogorvost, a fodrászt. Ők telefonálnak ha kell, ha nem. És ők tartják föl a sort a bankban, az önkormányzatban, az elektromos, a gázműves és egyéb ügyfélszolgálaton. Alábbi jelenetünk a komlói 1. sz. Postahivatalban történt, de bármikor bárhol ugyanígy lejátszódhatott volna.
A szaloncukor majdnem hungaricum. A világ legtöbb táján nem ismerik, de nálunk jobban sehol sem szeretik. Magam máig érzem az otthon főzött finomság mennyei illatát. Testvérek között vajon ki (nem) nyerte volna meg a karácsonyfáról elcsent, de díszes papírruháját suttyomban gondosan visszaigazítók (kevéssé nemes) versenyét?
Sokan sokféleképpen értékelik a még mindig a kelleténél erősebben hiszterizált (nem nevezem meg melyik) oldalnak köszönhetően (még inkább: felróhatóan) kialakult politikát. Magam nem tudok megoldást adni az elsózott leves, az odakozmált gulyás feljavításához. Helyette ideidézem az általam nemrég felfedezett - aktualizálás után bombabiztos hatású - receptet.
|
|
|