Helyezze el és kínálja szolgáltatását Magyarország üzleti adatbázisában!
Lépjen be itt, ha Ön már regisztrált szerkesztő!
Elfelejtette jelszavát?
- Tudjon meg többet a regisztrációról itt
- Kérjen segítséget Web-tere elkészítéséhez itt
www.mtportal.hu
www.hajduszoboszlo.hu
www.keszthely-heviz.hu
www.veszpremmegye.eu
Mutassa meg honlapját a térképen!
| Díjmentes regisztráció | Keresse meg a térképen! | Hirdetések listázva | Hírgyűjtő | Programgyűjtő |
|
|
|
|
Már közhely, hogy nem figyelünk egymásra. Rohanunk, intézzük a saját dolgainkat, a másé nem fontos, nem érdekel. Pedig nem így van. Magam lejegyeztem egy-két apróságot, ami ennek az általánosításnak az ellenkezőjét bizonyítja.
Húsvét közeledik, a kereszténység legnagyobb ünnepe. A karácsonyi születés misztériuma után a feltámadás csodája. Minden halandók örök reménysége. Erőt és hitet adó éltető ereje. De mit adhat nekem, a mindig kétkedőnek, a zsidókból és keresztényekből összegyúrtnak, a magát mindenhonnan kívülállónak érzőnek? Elgondolkodom a dolgokon. Hátha meglelem a válaszokat valaha valahol!
Vad ideológia, sunyi megfelelési kényszer, kíméletlen birtoklási vágy ... és ki tudja, még mi minden váltotta ki, indította be, fejlesztette tökélyre a XX. század addig nem ismert mértékű gyilkoló gépezetét? Buchenwald, Auschwitz, Birkenau, Bor, Teresienstadt és a többi... Szégyen, tragédia - nézőpont kérdése a történtek megítélése.
Eljött, itt van 2008. Kire hasonlít? Apjára, anyjára, 2007-re vagy inkább 2006-ra? Nem tudom, mindenki mást lát (mást szeret?), mást remél benne...Ringatjuk, igazgatjuk, újra meg újra tisztába tesszük. Etetjük, itatjuk is persze, hiszen percről percre erőszakosan jelzi, hogy komolyan számolni kell vele.
Míg egyes csoportok - Majakovszkijjal szólva önagyongyűléseznek, tüntetnek, sztájkolnak, érdekérvényesítenek mit sem törődve mások jogos igényével bizonyos szolgáltatások, mint amilyen az akadálymentes közlekedés igénybevétele, kis hazánkban továbbra is történnek a dolgok. A hó eltűnik, a nap szégyenlősen ki-kisüt, a boltokban kapható kenyér, a tinik randevúra sminkelik magukat, fájós lábúak bicegnek, szerkesztők híreket mixelnek, én meg tömegközlekedem. És figyelem a velem egy viszonylatban utazókat.
A temető mindenkit hív. A holtakat azért, hogy végre tényleg nyugalmat leljenek, hogy megpihenjenek és megbékéljenek. Az élőket azért, hogy tartsanak kapcsolatot az eltávozottakkal. Virággal, mécsessel, emlékező mélázással, csöndes merengéssel. Hogy megvallják, elmeséljék, ami korábban elmaradt vagy ami azóta történt, nélkülük. Hogy szót váltsanak(!) azzal, aki végtelen türelemmel meghallgatja őket. Mert mit is tehetne szegény a (meg)hallgatáson kívül?
Hát igen, hosszan tartó betegség után elment a dédike is oda, ahol már előkészített mindent a fogadádására hűséges társa. Évtizedeken át minden gondolatuk, minden mozdulatuk, törekvésük, vágyuk és valamennyi nehézségük közös volt. Szépen éltek, szerették egymást, példát mutattak két gyereküknek és a falubelieknek mindenben.
Bevallom, engem érdekelnek a hirdetések. Jó háziaszonyként pontosan kell tudnom, hol mit kínálnak akciósan. De akkor is csak azt veszem meg - pénztárcafüggően - , amire valóban szükségem van. Így történt ez a minap, amikor fölfedeztem (Amerika helyett) a cipőtámaszt.
Javítják, építik, nem tudom mit csinálnak a vágánnyal vagy az elöregedett híddal. Egy biztos: a Pécs-Budapest vasútvonal egy szakaszán az IC vonatokat autóbuszok pótolják. A hangosbemondó szerint arra is érvényesek a megváltott jegyek. Még szerencse, hogy a kellemetlenségért nem kérnek külön díjazást! Az átszállás kényelmetlenségei között mi mással foglalhatnám el magam, szociológiai terepmunkát végzek, magyarul: figyelem, ki mit csinál.
|
|
|