Helyezze el és kínálja szolgáltatását Magyarország üzleti adatbázisában!
Lépjen be itt, ha Ön már regisztrált szerkesztő!
Elfelejtette jelszavát?
- Tudjon meg többet a regisztrációról itt
- Kérjen segítséget Web-tere elkészítéséhez itt
www.mtportal.hu
www.hajduszoboszlo.hu
www.keszthely-heviz.hu
www.veszpremmegye.eu
Mutassa meg honlapját a térképen!
| Díjmentes regisztráció | Keresse meg a térképen! | Hirdetések listázva | Hírgyűjtő | Programgyűjtő |
|
|
|
|
Nézem szerdán a Duna Televízióban Elek Judit kétrészes filmjét Elie Wieselről, a magyar származású Nobel-békedíjas íróról, a megszenvedetten igaz emberről. Nézem csütörtökön az ATV-n a budapesti Syma-csarnokból való élő közvetítést, ahová a Hit Gyülekezete meghívására jöttek el oly sokan meghallgatni őt. És olvasom a Népszabadságban, miről cserélt eszmét a vendég a Sándor palotában Sólyom Lászlóval. Közben pedig tanulmányozom Popper Péter átdolgozott, kibővített izraeli naplóját, a Tűz a hegyent.
Ma egy hete emlékeztünk arra a borzalmas napra, amelyen - 50 évvel ezelőtt - Nagy Imre miniszterelnököt és néhány társát kivégezték. Mindennek nem lett volna szabad a XX. század közepén, két világégés után megtörténnie! Ha mégis, mert asszisztált hozzá a fél világ, akkor legalább utólag méltó tisztességgel kellett volna a szégyenteljes eseményről és elszenvedőiről szólni. Értünk, a gyerekeinkért, az unokáinkért, minden tisztességes valaha élt és ezután élő magyarért, hogy egyszer majd emelt fővel tudjunk válaszolni a sok miértre.! De...
Nincsenek csodák! A köztársasági elnök úr nemleges döntését az egészségügyi reformmal kapcsolatban előre borítékolni lehetett. Ahogy csodák nincsenek, úgy meglepetések sem. Mindenki adta magát, mindenki (meg)kapta a magáét.
Az a régi közmondás jut eszembe, hogy "Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az ökörnek". Szeretném hinni, hogy feudális tartalma ma már kiveszőben van. Szabad országban mindenkinek szabad szólnia, tennie - de csak addig, amíg szavaival, tetteivel mások (szabadság)jogait, (élet)lehetőségeit nem sérti, nem korlátozza.
A mostani válságos napokban vagy hisztérikus, felajzott, magukról megfeledkező hiperaktív figurákat látunk a képernyőn vagy meggyötört, kialvatlan politikusokat és a belőlük valami okos nyilatkozatot kihúzni igyekvő riportereket. A futószalagon szünet nélkül követik egymást szóló, duo vagy kórus változatban Göncz Árpád és Kuncze Gábor ezúttal (is) kiemelkedik közülük.
Elég bekapcsolni bármely hírszolgáltató eszközt, hogy az ember hócipője hamar megteljen. Undorral, felháborodással, kiábrándulással. Már kérdései sincsenek, mert előre tudja a manipulált válaszokat, melyeket talán az se vesz készpénznek, aki nem kevés agytorna révén kigyötörte magából.
A minap drótpostán egy rövid, de annál fenyegetőbb üzenetet kaptam. Rajta - háttérben egy ugrásra készülő oroszlánnal - ennyi a szöveg, csupa nagybetűvel: MAGYAR GÁRDA AVATÁS 2008. MÁRCIUS 29. SZOMBAT 15 ÓRA HŐSÖK TERE. Ha nem olyan a feladó, akinek jól ismerem a felfogását ezzel s mással kapcsolatban, bizony felháborodottan kitöröltem volna. Akkor azonban egyetértőleg a tárgyra pillantottam, ahol ez állt: "Meddig még??" (Előzőleg ő is ugyanezzel a subjekttel kapta...)
"Tetézi, ki elfödi a bajt"
Magánproblémáim miatt sokáig nem írtam. Most már nem tehetem, hiszen annyira igazak a címben idézett költői szavak. Szólnom kell, nehogy a hallgatásomat valaki beleegyezésnek vélje!
A Pénzügykutató Rt. vezérigazgatója november 24-én néhány órát komlói érdeklődőkkel töltött a Közéleti Klubban mint a Honismereti és Városszépítő Egyesület vendége. Aki nem jött el, nem tudhatja, milyen jó fehérek közt egy európait látni - József Attila után szabadon.
Ha illegálisan is, ha bármilyen szándékkal is nyilvánosságra kerül egy politikus szenvedélyes, párttársait a tespedésből komolyan felrázni akaró megszólalása, akkor abból több dolog következhet. Az illető elismeri magáénak, és lehetővé teszi a kiragadott részletek helyett az egész szöveg tanulmányozását, kérve a kontextus ismeretében az egésznek nem feltétlenül egyetértő-elfogadó, de mindenképpen reális megítélését. Gyurcsány Ferenc, mert ki másról lenne szó, ezt akarta, ezt tette. A vele szembenállók egy részének azonban kapóra jött a dolog: végre önmagukat és az arra kaphatókat kellően felhergelve ismét kimehettek az utcára.
|
|
|