Otthonszülés – na ne!
2010. október 16. 22:51

Most valószínű, hogy sokan felkapják a fejüket. Talán sokan meg is haragszanak rám, de nem tudom finomabban megfogalmazni: akik az otthonszülés mellett kardoskodnak, potenciális veszélyeztetők. Akár úgy is fogalmazhattam volna, hogy gyilkosok, de mivel szándékosságot nem feltételezek, egy kicsit megengedőbb vagyok.

Egy hazugság margójára: bajban a kaposvári Fidesz…
2009. július 3. 1:18

Még egészen kisgyermek voltam, amikor apukám azt mondta: fiam, sose hazudj, mert minden hazugság, újabb hazugságot szül. Édesapám akkor talán még nem tudta, hogy három évtizeddel később a fia is erre figyelmezteti - no nem a fiát, hanem - a politikusokat.

Somogyban már a tények is kérdésesek?
2009. március 13. 23:27

Sajtótájékoztatónak indult, de sajtóbeszélgetés lett belőle. Akár ennyi is elég lehetne a kedves olvasónak arról a mai eseményről, amin Juhász Ferenc, a Magyar Szocialista Párt elnökhelyettese találkozott a sajtó képviselőivel, a megbeszélés azonban érdekes fordulatot vett. Bár az előzetes tervekkel ellentétben, Kolber István megyei elnök nem érkezett meg, a beszélgetés nem maradt el. A téma – vajh miért nem lepődünk meg rajta – a válság, és a kormány ehhez való viszonya, illetve az ellenzék elvtelen hozzáállása volt, illetve lett volna. Az ugyanis, ami erről elmondható, már számtalan fórumon, és számtalanszor elhangzott.

Morvai Krisztina 1956 helyett 2006-ra tette a voksát
2007. október 23. 19:15

Ismét október és ismét Morvai Krisztina. A magát (magukat) függetlennek nevező jogásznő mára ennyit ér, ennyi papírt vagyok hajlandó rá pocsékolni. Egy cikk címe, ami megmutatja, hogy mi is a véleménye egy - amúgy - okos nőnek. Morvai ismét a csőcseléket védi és a rendőrséget támadja, ezzel is táptalajt adva a hazugoknak, akik '56-osoknak nevezik magukat, elvéve mindenkitől a lehetőséget, hogy '56-os legyen, mert úgy tűnik, nálunk nemcsak a jelent kérdőjelezik meg egyesek, hanem a múltat is.

A fasizmus már a spájzban van. De melyik barom tette oda, a nagymama meggybefőttje mellé?
2007. augusztus 30. 0:57

A tizedes, meg a többiek tudhattak valamit. Ha mást nem, akkor a helyhatározók helyes használatát, de azt nagyon. Jóktól pedig nem szégyen tanulni. Ők akkor az oroszokat vették észre két olajos hal között, nekünk néhány gusztustalankodó náci jutott. Persze akkor vagyunk igazságosak, ha nyitva hagyjuk annak a lehetőségét, hogy a jelző után egy másik szó is kerülhet, mondjuk a hülye.

Liberális gyurcsanyizmus
2010. október 10. 21:37

Egy új platform, és megannyi kérdés, illetve kritika. Ez jellemzi e héten a szocialistákat.

Magyar-szlovák (v)iszony
2009. május 31. 15:19

Adott két ország. Bár azt nem mondhatjuk, hogy közös történelmi gyökerekkel rendelkeznének, mivel, míg az egyik létező és feltételezett múltja ezer években mérhető, addig a másik – bár megérdemelten – de múlt nélkül éli mindennapjait Európa szívének szélén.

A jövő NEMIGEN-nel kezdődik
2008. március 2. 17:12

Szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét arra, hogy át vagyunk verve. No nem egy oldalról, de legalább kettőről, és akkor még lehet, hogy alulértékeltem a jelenlegi helyzetet. Azt is szeretném, ha mindenki látná, a jövő, minden pillanatban elkezdődik, függetlenül attól, hogy egy kérdésre igennel, vagy nemmel válaszolunk. Ez alól csak az abortuszra és a kegyes halálra adott igen válaszunk a kivétel.

Új név kell a magyaroknak
2007. október 23. 12:39

Öszöd, vagy nem öszöd, nem kapsz mást. Valami ilyesmi lehetne hazánk szlogenje tavaly óta. Gyurcsány Ferenc balatonöszödi beszéde óta áll a bál Magyarországon, és mindenkiben meg kell, hogy fogalmazódjon: ki a felelős? Persze egyszerű lenne a miniszterelnököt, az MSZP-t, vagy egyszerűen a kormányt okolni, de mifelénk sosem volt divat, hogy az egyszerűbb megoldásokat válasszuk. Amúgy meg nem is nagyon lenne igazunk, s egyszerűségünk inkább tűnne primitivizmusnak, mintsem korrekt politikai, vagy társadalmi értékítéletnek.

Mindenki más?
2007. augusztus 27. 22:46

Kezdem azt hinni, hogy az én látásmódomban van a hiba. Bár mindig rühelltem, amikor az idősödő hölgy rokonaim apró darabokra szedtek, hogy megállapítsák mely tagom kire hasonlít, a párhuzamokat én is mindig kerestem. Leginkább talán azóta, hogy megtudtam: a végtelenben találkoznak. Most viszont el akarják velem hitetni, hogy nincsenek párhuzamosok, nincsenek hasonlóságok, mert minden, és mindenki más. Itt most nem a melegekről van szó, hanem hazánk munkavállalóiról, különös tekintettel azokról, akik sokkal jobban, de legalábbis jobban keresnek az átlagnál.