Helyezze el és kínálja szolgáltatását Magyarország üzleti adatbázisában!
Lépjen be itt, ha Ön már regisztrált szerkesztő!
Elfelejtette jelszavát?
- Tudjon meg többet a regisztrációról itt
- Kérjen segítséget Web-tere elkészítéséhez itt
www.mtportal.hu
www.hajduszoboszlo.hu
www.keszthely-heviz.hu
www.veszpremmegye.eu
Mutassa meg honlapját a térképen!
| Díjmentes regisztráció | Keresse meg a térképen! | Hirdetések listázva | Hírgyűjtő | Programgyűjtő |
|
|
|
|
|
Van egy nap az évben, mikor a nőket is nagyobb becsben tartják a férfiak, mint máskor.
Most, amikor minden média arról cikkezik, hogy a magyar gyermekek olvasástanulása olyannyira sikeres, hogy középiskolás korukra szinte analfabéták, igazán időszerű versenyre kaptunk meghívást Váchartyánból. Sajnos mindenki tapasztalja, hogy a sok közoktatási reform között elveszett a gyermek is igazán fehér hollónak számít már, ha csemetéink kezében könyvet látunk. Éppen ezért nagyon fontos kezdeményezés, ami Váchartyánban már több éve zajlik.
A tornacsarnokban megrendezett ünnepség bevezetőjében elhangzott: „Az évfordulóval kapcsolatos ünnepség alkalmat ad arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk megőrzött évezredes hagyományainknak, kulturális múltunknak, s felidézzük, tovább adjuk tárgyi és szellemi termékeit. E napon adják át országszerte a kultúrával, valamint pedagógiai tevékenységgel kapcsolatos díjakat, az arra érdemes személyeknek.”
Kedves Zeneszerető Barátunk!
Engedje meg, hogy ez úton hívjuk meg a Fóti Waldorf Gimnázium 11/B osztályának rendezvénysorozatára!
Kedves gondolat advent idejére szervezni egy ünnepi hangulatot megalapozó templomi koncertet.
Galgamácsán nem újdonság, több éves hagyománya van a Szent Kereszt temp-lomban megtartott zenés áhítat rendezvényének. Dr. Csiba Tibor esperes, plébániai kormányzó 2008. december 4-re hirdette meg Dr. Szeifert György és Dr. Barta Tibor orgonahangversenyét, Czendrey Csenge ifjú fuvola művész közreműködésével.
Nehéz szavakba önteni azt az érzést, amelyet az Önök által eljátszott (ha szabad munkájukat így jellemeznem) színdarab után maradt bennem. Korábban öt lóval sem tudtak volna elvontatni, hogy egy népi színművet, amatőr színjátszók előadásában nézzek meg. Ennek több oka is volt, de a legfőbb: a korábban látottak közül a legtöbbet unalmasnak, vérszegénynek találtam.
Nos azt kell, mondjam, ez a múlt. Egy új korszak köszöntött be, a kalászi időszámítás.
Fruskák, Zsuzskák, Dorottyák,
Járják a bolondját:
Dínomdánom vigalom,-
Nincs a táncra tilalom!
Maskarások, bolondok,
Rázzátok a kolompot:
takarodjon el a tél-
Örvendezzen, aki él!
Már harmadik alkalommal emlékeznek meg a Kisnémedi Művelődési Ház szervezésében nemzeti himnuszunk megszületésére. A himnusz minden nép legszentebb versei, énekei között van. Általában a nemzetek örök értékként tartják számon és csak legbecsesebb ünnepeinken éneklik, szavalják. A magyar himnusz talán abban is egyedüli a többiek között, hogy közös nemzetté ébredésünk hajnalán született, a reformkorban (1844) és azóta senki sem mert változtatni egy betűt sem rajta. (Bár voltak rá elképzelések az ötvenes években, de a változtatásra felkért Kodály Zoltán gondolkodás nélkül visszautasította a felkérést.)
A püspökszilágyi betlehemezés kapcsán, csak furdalt a kíváncsiság: mikor látott a falu népe utoljára betlehemezőket? Betlehemi játékot általában kettőt is évente – volt a válasz. Egyiket a művelődési házban, a másikat a templomban. Olyan igazi betlehemezésre, amit a csordapásztorok jártak, házról-házra, no olyat nagyon régen, több tíz-húsz éve.
|
|
|