Helyezze el és kínálja szolgáltatását Magyarország üzleti adatbázisában!
Lépjen be itt, ha Ön már regisztrált szerkesztő!
Elfelejtette jelszavát?
- Tudjon meg többet a regisztrációról itt
- Kérjen segítséget Web-tere elkészítéséhez itt
www.mtportal.hu
www.hajduszoboszlo.hu
www.keszthely-heviz.hu
www.veszpremmegye.eu
Mutassa meg honlapját a térképen!
| Díjmentes regisztráció | Keresse meg a térképen! | Hirdetések listázva | Hírgyűjtő | Programgyűjtő |
|
|
|
|
A sok éve eltávozott bátyám egyidős lenne az 1939-ben született amerikai drámaíróval. Milyen szívesen megnézte és mennyire élvezte volna a Vígszínház előadását, amelyet Marton László rendezett! Mert ez a darab életről és művészetről szól. Mert alakjai élnek és estéről estére egy kicsit meg is halnak a színpadon. (Mert amatőrként ő is verset mondott, szerepelt valaha Debreczeni Tibor stúdiójában...)
Mint már jeleztem, városunkban egy héten át áldozhattunk időt, figyelmet a kultúrának, noha a hóesés és a csúszós út miatt nem mindig volt könnyű megközelíteni a különböző objektumokat. Ahogy azonban mini közvélemény-kutatásomból kiderült, mégis mindannyiszor megérte meleg kabátba, csizmába burkolózni. Mert egyik ámulatból a másikba lehetett esni.
Heltai Jenő verses vígjátékával mutatkozott be Komlón a száz éve alakult Csíkcsicsói Színjátszókör, melyet az Élő Emlékezet Egyesület működtet. A függöny előtt egyik vezetőjük köszöntötte a közönséget, felidézve, miként kerültek ide. A szereplők ízes, kissé zárt beszédükkel idézték föl Mátyás korát, az arra jellemző gondolkodás- és érzelemvilágot, a mindennapi életet, a nem ritka hadviselést és a semmitől sem idegen igaz szerelmet.
Ez a kérdés izgatta 1924-ben a két asszony közötti választás dilemmája okán a szerzőt, Molnár Ferencet, a darabot azóta bármikor alakító színészeket meg persze az itt-ott magára ismerő, magára eszmélő nézőt látva, ahogyan Siposnak, az ingyen lakó, ingyen evő, se nem fiatal, se nem gazdag bútorasztalosnak végre döntenie kell: elvenni és maradni Adél, a megszokott-kiszolgált, de tehetős szerető mellett vagy szeretni és szeretni hagyni Irmát, az érte mindenre kész kiscselédet.
A sok más mellett Pulitzer-díjjal is büszkélkedhető kitűnő szerző, Tracy Letts, az USA egyik legnépesebb államában, Oklahomában született, ahol még ma is 11,4% őslakos indián él. Nem lehet tehát véletlen a téma- és helyszínválasztás! A darab műfaját a Vígszínház tartalmas ismertetője fekete komédiaként aposztrofálja, jóllehet a meghatározás második eleme - a remek gagekre törvényszerűen felcsattanó nevetés ellenére - sem igazi vígjáték, ahol végül minden gubanc kisimul. Itt ugyanis semmi sem rendeződik el!
A budapesti Karinthy Színház vendégjátékának köszönhetően január 12-én jól szórakozott a komlói közönség Neil Simon A napsugár fiúk c. kétrészes komédiáján. A sokszor felcsattanó taps elismerést fejezett ki és azt az igényt, hogy jó lenne minél többször találkozni - a végeken!
Öt évet kellett várni a projekt elkészülte után arra, hogy valóra váljon. Vasárnap a kulturális miniszter és a házigazda polgármester hivatalosan bejelentette, hogy a nyitó rendezvénnyel Pécs - Essen és Isztambul mellett - programjainak és rendezvényeinek köszönhetően egy évig büszkén viselheti a megtisztelő címet. Ezzel Pécs Magyarország és Európa jelképe lett. A sokszínű kultúráé, az értékeké, a befogadásé, a nyitottságé.
A már sokak által ismert B. Hagum álnéven írt új darabot barátai és a helyi közönség mulattatására Harnóczy Csabáné. Március 27-én az Árva szívek istállója című fergeteges vígjátékával ünnepelték a színházi világnapot, melyet Rendeki Ágoston önkormányzati képviselő köszöntött. Beszéde protokolláris részében a világnap történetéről, a kultúra szerepéről emlékezett meg. Ezután a helyiek, elsősorban a felnövekvő fiatalok számára oly sokat nyújtó Súgólyuk Színpad tevékenységét méltatta, kiemelve néhány különösen emlékezetes produkcióját, A teraszt, a Macskák és egereket, a Magyar Kultúra Napja idei rendezvényét, illetve a kétszer is megismételt '56 izzó ősze volt című összeállítást.
A komlóiak igazán tudnak ünnepelni. A komlóiak - idősek, fiatalok szívesen mennek a színházba, ahol szép szót, gyönyörű muzsikát hallhatnak. A komlóiak pirosra tapsolják a kezüket, őszintén örülnek a sikernek. A komlóiak hozzáteszik saját tapasztalatukat, munkájukat, ha kell, forintjaikat az egykori aprócska faluból lett város közös ügyéhez, ezért a jelképes harang mindegyikükért szól...
|
|
|