Helyezze el és kínálja szolgáltatását Magyarország üzleti adatbázisában!
Lépjen be itt, ha Ön már regisztrált szerkesztő!
Elfelejtette jelszavát?
- Tudjon meg többet a regisztrációról itt
- Kérjen segítséget Web-tere elkészítéséhez itt
www.mtportal.hu
www.hajduszoboszlo.hu
www.keszthely-heviz.hu
www.veszpremmegye.eu
Mutassa meg honlapját a térképen!
| Díjmentes regisztráció | Keresse meg a térképen! | Hirdetések listázva | Hírgyűjtő | Programgyűjtő |
|
|
|
|
Az elmúlt tanév egyik utolsó napján kedves vendég érkezett a komlói Kodály iskolába. Az 5-6. osztályosok csak annyit tudtak róla, hogy Kolozsváron él és dolgozik, s most egy játékos nyelvtanórát fog nekik tartani. Kedvéért névjegykártyájukat jól láthatóan helyezték el a padokon, hogy a megszólítás ne okozzon gondot. Nem is okozott sem ez, sem más!
Ki ne emlékezne gyermekkora vasárnapi iskolájára? Mikor - a tanköteles kort átlépve - ünneplő ruhában igyekezett a templomba vagy az iskolába társaival együtt, ahol a régi-új ismereteken kívül sok másfajta élmény várt rá. Az oktatási rendszer átalakult, hosszabb lett a kötelező iskolába járás időtartama, okafogyottá válva megszűnt az ismétlő iskola. Míg néhány lelkes ember újra életre nem hívta - másképp, máshol.
Egyik (nem kulturális!) hetilapunk hetekkel ezelőtt meghirdette 1000 hang címmel különleges tanévnyitóját. Elképzelése és felhívása szerint elsősorban gyermekkórusok csatlakozhattak, hogy szeptember 6-án nem 1000, hanem ezer meg ezer torokból szálljon dal.
Komlón él a Kodály-követő Liszt-díjas karnagy, Tóth Ferenc. Itt született, itt nőtt föl, pályája itt teljesedett ki. Ő mindannyiunk Feri bácsija, az igazi pedagógus. Nevéhez fűződik a zene megszerettetése, a tiszta intonálás, a kóruskultúra magas szintre emelése, a fellépések, az utazások öröme, a nemzetközi gyermekkórus találkozók sora. Módszere utánozhatatlan, mint minden talány, minden misztérium mindörökre megfejthetetlen.
A sokáig eltussolt, helyben úgy-ahogy tisztába tett, de újabban egyre inkább az érdeklődés középpontjába
kerülő gyermeki agresszió kapcsán a közelmúltban több okos ember megszólalt. Jogi lépések is kellenek, törvényszigorítás, büntetés! - így az egyik. Nem, nem a gyerek a hibás, hisz mennyiféle agressziót lát a televízióban, mennyit él át szűkebb környezetében, mennyire nem jut neki jó szó, szeretet, türelem, megértés - így a másik. Mediáció kellene, segítség, hogy fel tudja dolgozni a történteket és hogy megváltozhassék, különben máris előállítjuk a bűnözőt - hangzik a közbenjáró gondoskodás csaknem üres malasztja.
Szeptember 25-én ünnepre ébredtek a teljesen megújított, átalakított, kibővített Gagarin iskola és sportcsarnok átadására meghívottak, az abban érdekeltek és főleg az a közel 500 gyerek, 43 pedagógus és 12 egyéb munkatárs, (az oktatás-nevelés folyamatába aktívan bekapcsolódó segéderő, iskolatitkár, a maga helyén ugyancsak nélkülözhetetlen konyhai dolgozó, takarító, büfés).
Október 18-án Mezőkövesden 21 településről jöttek össze pedagógusok, hogy a hozzáértő okos nép gyülekezetében hányják-vessék száz bajunk, pontosabban azok közül az éppen aktuálisakat. Sok éve találkoznak ebben a körben évi három alkalommal. Ősszel és tavasszal egy vagy több oktatással-neveléssel kapcsolatos témát tűznek napirendre, a tanév végén pedig együtt ünneplik meg a pedagógusnapot.
A nagyhírű (e lap hasábjain is többször emlegetett) komlói Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola május 24-én ünnepelte fennállásának 70., a zenetagozat megalakulásának 50. évfordulóját. Bekerült hát éves programjába a dátum, és elkezdődött az alapos felkészülést, szervezést igénylő aprómunka. Mindenki magától értetődően vette ki a részét, készen arra, hogy még többet vállaljon. Miközben csökkentették az énekórák számát, sok településen iskolákat vontak össze, zenetagozatot szüneteltettek vagy zártak be. Miközben a sajtó tanárverésekről, gyermek-megalázásokról, kényszerpályára szorult pedagógusokról adott sokkoló hírt..., itt ellenszolgáltatás nélkül, egymást segítve tették a dolgukat a nemzet napszámosai. Tették és teszik, mert így tanulták s mert maguk is így látják jónak
Dél-Baranyából nézve Sárospatak messze van. Csaknem nyolc óra alatt értem el a Rákócziak fellegvárának számító történelmi várost, amely mostantól kezdve szívem egyik csücskének számít. Más volt diákként megcsodálni a várat, lélegzetvisszafojtva lapozgatni régi-régi fóliánsokat, felidézni Petőfi Úti leveleit, merengni hazán, múlton, terveket szőni a jövőre. Más volt konferencia résztvevőjeként nézegetni a kazettás famennyezetet. Más volt..., de minek soroljam? Nézzük, ami most van!
|
|
|