|
Az első kérdésünk, talán nem is az, hogy van-e hatása a médiának életünkre, hanem hogy milyen mértékben, és életünk mely területeire fejti ki azt.
Először is foglalkoznunk kell a sok fiatal, főként nők életét megkeserítő, minden fórumon sugárzott szépségideálokról. A TV belénk sulykolja: nem lehetünk elég csinosak. Az étkezési zavarokkal küszködő modelleket állítják elénk példaképül, és aki elég jellemgyenge, az hasonló problémákkal kezd küzdeni, vagy ha alakja nem engedi meg a csontsoványságot, akkor egyszerűen csak rondának fogja látni önmagát.
Depresszióba süllyedve, önértékelési gondjaival nem lehet mindaddig a társadalom hasznos tagja, míg ki nem alakítja a megfelelő „én”-képet, és világnézetet.
A magazinok, tv-s társaságok deformálják az ízlésünket, anélkül, hogy tudatában lennénk. A fogpaszta-reklám mosolyú, tökéletes testű, hajú, és modorú személyek válnak a centrummá, és gyakran elfelejtjük, hogy nagy csodákra képes a retusálás, és többségük, csak egy jól kitalált karakter.
Sajnos manapság már nem csak a hölgyek esnek áldozatul a „szépségiparnak”. A férfi modellek szintén újfajta trendet hirdetnek: a metroszexualitás már a hetero férfiaknál is hódit. Külön kozmetikumokat, sminkeket, krémeket, körömlakkokat (!), szájfényt (!) gyártanak számukra, és már-már nőies ápoltságot követelnek meg tőlük. Ráadásul egyre kisfiúsabb, feminim vonások figyelhetőek meg rajtuk. A másik véglete a férfi ideál típusoknak a body builder újságokban pózoló abnormális méretű modellek, akik a táplálék-kiegészítőket reklámozzák azoknak, akik még nagyobbak akarnak lenni. De az üzenet mindkét nemnél ugyanaz: nem vagyunk elég jók!
A médiának a testkép alakulása mellett jelentős szociálpszichológiai hatásai is vannak. A tömegkommunikáció alapfeltétele, hogy a célközönségnek szánt tömeg dekódolni tudja az üzenetet. Manapság a nyelvi korlátok kevésbé működnek, nehezebb egy információt elzárni, az információ terjedését folyamatosan segítik a szórés és szelekció új eszközei.
Nagy hírtelevíziók monopolizálják a híreket, pl. a CNN – az emberek úgy látták az Öböl-háborút, ahogyan a CNN látta.
Ez teret nyit a torzításnak, ez kitágítja a tömegkommunikáció az információ lehetőségeit, de nem tudja kizárni a manipulálást. Különböző szociálpszichológiai hatások érik az információ dekódolóit. Például konformizmus kísérletek – ha sokan állítanak valamit, a kisebbségben lévő gyakran átveszi a véleményt – aki szembefordul a tömeggel, azt sokszor bolondnak, bajkeresőnek tartják.
Ha valamit sikerül az emberek többségével elhitetni ? elhallgatási spirál jön létre, mindenféle abszurd üzenetet el tudnak így hitetni az emberekkel.
Nem kizárólag a tálalástól függ a hallottakra történő reakciónk – néhányszor sikerülhet erre építeni, de minden esetben? Lehetetlen. Példának vegyünk egy mostani helyzetet – Irak – jól kommunikált, de mégsem népszerű (európai emberek többsége ellenzi a háborút).
A józanész belátása is számít, ha valaki túl jól kommunikál, egy idő után gyanakvást vált ki. Ezen hatások következmény lesz (lehet) az emberek kiábrándulása, hiteltelenné válik a tömegkommunikáció. Talán egy kis idő múltán hiteltelenné válnak majd, a minket csak adatnak tekintő politikusok is.
Természetesen azt sem vitathatjuk, hogy az éremnek mindig két oldala van. Befolyásolni csak azt lehet, aki hagyja magát. Természetesen nem minden épeszű ember válik egy szemellenzős csürhe tagjává pusztán azért, mert többször néz tv-t mint mások, vagy egész nap internetet böngész, vagy ostoba rádióadásokat hallgat.
A média széleskörű elterjedése, evidens, hogy pozitív fejlődést is hozott magával. Percek alatt megtudhatjuk a világ legfontosabb eseményeit, egy percig tart, hogy felkeressem az ország különböző pontjain, vagy a világ más tájain élő barátaimat. Elbűvölő gondolat, hogy minden, amire vágyok, már valóban elérhető közelségben van. Ha netán könyvet akarok vásárolni, már nem kellene órákat álldogálnom egy poros, „újkönyv” szagú helyiségben. Csak néhány kattints, és elolvashatom a neten, vagy letölthetem. A leghajmeresztőbb helyeken, még fel is olvassák! Szóval… Ez valóban pozitív fejlődés? Hol marad meg az érték? A dohos antikváriumok bája? A kedves, idős könyvtárosok, akiknek a legnagyobb örömük, ha fiatalokat látnak a könyvek között sétálni? Ez fog semmivé válni a világ túlzott behálózottsága miatt.
Egy olyan korban élek, ahol, ha nincs autód – meg vagy bénulva, ha nincs tv-d - vak vagy, ha nincs telefonod - süket vagy, és ha nincs neted? Halott vagy.
Elkényelmesedtünk. Egyesek többet beszélgetnek egy chaten keresztül megismert, más országbeli emberrel, mint a saját szomszédjukkal. Fel tudják sorolni egy tucat olyan ember nickjét, akivel még soha nem találkoztak, de lehet hogy a szomszéd utcában lakóról azt sem tudják, hogy létezik. (amíg meg nem találják egy népszerű who is who oldalon).
Ahogy az első bekezdésben írtam, nem csak a tv, az újság, és az internet befolyásol, hanem a könyvek is. Valamilyen jellemformáló hatásuk azoknak is van. Vagy csak gondoljuk el Orwell regényeit! Az 1984-et, az Állatfarmot! Vagy Adams szürreális látásmódját! Vagy említhetnék még sokakat, akik befolyásolnak bennünket, a világnézetünket, és a gondolatainkat. Lehet pozitív a változás iránya, vagy negatív. Mindez attól függ, hogyan használjuk fel, amit kapunk. Nietzsche-t sem a rosszindulat vezérelte, s nem az ő hibája, hogy eszméit kisarkították.
Mégis azt mondom, nem a médiát kell hibáztatni. Hiszen az csak egy élettelen dolog, egy fogalom, amit emberek alkottak embereknek. Mert ez sem szól másról, mint a hatalomról. Ha uralod a televíziós társaságokat, egy-két jó nevű magazint, már meg is etetted a gyengébbekkel azt, amit akarsz. Hogy vegyék a te termékeid, hasonlítsanak a te modelljeire, hangoztassák a te politikai nézeteidet, vonuljanak utcára, utálják azt, akit te utálsz, és magasztalják azokat, akiket te sztárnak nevezel, holott csak pünkösdi királyok.
Mindenkinek gondolkoznia kellene…
|
