|
Második évünk első bennmaradós hétvégéjén Erdélybe
látogattunk el, ahol rengeteg csodaszép helyen jártunk és megismerhettük, egy
régen Magyarországhoz tartozó terület kultúráját, életét.
Kirándulásunk első napján (09.02) 11:30-kor a
Széchenyi úti kollégiumtól indultunk el úti célunk felé autóbusszal. Ekkor
ismerkedtünk meg egyik idegenvezetőnkkel, Erzsike nénivel, aki mindvégig nagyon
aranyos és kedves volt velünk. Az út hosszú és fárasztó volt, de nagyon jól
bírtuk. Egész úton beszélgettünk, nevettünk, zenét hallgatunk. A határt
Ártándnál léptük át, majd a határátkelő utáni első megállóhely Nagyvárad volt,
ahol a Királyhágót tekintettük meg. Majd
Csucsa, Bánffyhunyad útvonalon érkeztünk Körösfőre, ahol a kalotaszegiek szokásait,
életét ismerhettük meg, valamint a református műemléktemplom és Vasvári Pál
emlékmű megtekintése. Körülbelül 7 óra magasságában értünk Kolozsvárra, ahol
első esténket töltöttük. Itt már vacsorával vártak bennünket. Egy főiskolai
kollégiumban szálltunk meg.
Második nap (09.03) reggeli után Kolozsváron,
történelmi városnézés következett, melynek keretében a Bocskai István
szülőházat, a Szent Mihály templomot, Mátyás király szülőházát és szobrát, a
Farkas utcai nevezetességeket, a Bolyai egyetemet és a Házsongárdi temetőt
tekintettük meg. Itt már velünk volt másik idegenvezetőnk, Attila is, akitől
rengeteg hasznos és fontos információt hallottunk. A Házsongárdi temetőben egy
harmadik idegenvezető, Dávid is csatlakozott hozzánk, viszont ő csak addig, ameddig
körbevezetett bennünket a temetőben. Ezek után Torda felé vettük az irányt,
ahol betekintettünk a Római katolikus templomba, ahol 1568-ben elsőként mondták
ki Európában a vallásszabadságot. Majd Szovátán a Medve-tó megtekintése
következett, ami nekem nagyon tetszett, sajnáltam, hogy fürdésre nem volt
lehetőségünk.
Mai napunk utolsó állomásaként pedig, megérkeztünk
Székelyudvarhelyre, ahol vacsoráztunk, majd elfoglaltuk a szállást a
Hajdu-panzióban, egy nagyon gyönyörű helyen. Itt három éjszakát töltöttünk el.
Harmadik nap (09.04) első állomásunk Szejkén volt,
ahol székely kapukon keresztül mentünk fel Orbán Balázs sírjához. Itt a Székely
Himnusz eléneklése előtt egy piros-fehér-zöld szalagot kötöttem fel a sírt
körbevevő kerítésre, társaimhoz hasonlóan az előzőleg meglátogatott
műemlékeknél. Nagyon nagy megtiszteltetés volt ez számomra, mivel Orbán Balázst
mindenki a legnagyobb székelyként ismeri.
Majd innen elindulva Farkaslakán, Tamási Áron sírját
tekintettük meg. Ezután Korond következett, ahol kb. fél órás szabadidőt
kaptunk. Továbbindulva Parajdon álltunk meg hosszabb időre, ahol betekintettünk
a parajdi sóbányába. Itt önállóan nézelődhettünk. Nekem ez a hely is nagyon
tetszett, rendkívül érdekes volt. Szerettem volna a kalandparkot is kipróbálni,
de sajnos nem volt rá lehetőség.
Mindezek után Erdély két legszebb természeti
szépségét tekintettük meg, a Békás-szorost és a Gyilkos-tavat. A megnevezés
nagyon találó, tényleg nagyon gyönyörű helyek, imádtam.
Majd a nap végén, szálláshelyünkre megérkezve
vacsora, majd szabad program következett.
Negyedik nap (09.05) reggeli után ismét útra
keltünk, hogy még több fantasztikus helyet tekintsünk meg. Reggeli után a
Gimesi csángók földjére indultunk, közben érintve Máréfalvát, ahol a legszebb
székely kapukat láthattuk. Majd Homoródfürdő, ahol a borvíz megkóstolására volt
lehetőségünk. Nekem nem nagyon ízlett ez a víz, de ez szerintem azért van, mert
nem ezzel vagyok megszokva, de természetesen megkóstoltam. Mindezek után Erdély
legszebb hegyvonulatán, a Hargitán átkelve megérkeztünk Csíkszeredára, ahol a
Milleneumi Makovec templomot és a Mikó-várat tekintettük meg. Majd megérkezve a
gimesi csángók földjére, a Rákóczi vár és a régi vámház megtekintésére került
sor.
Majd visszautaztunk a szállásra, vacsora és szabad
program.
Ötödik, egyben kirándulásunk utolsó napján (09.06) elsőként
a szálláshely, Székelyudvarhely szoborparkjának megtekintése volt a program, ám
az idő elég borús volt, sőt néha esett is, így csak a buszból néztük meg ezt az
emlékművet. Majd Székelykeresztúr, a Petőfi emlékpark következett, ahol ismét
én tűzhettem ki a piros-fehér-zöld szalagot az emlékműre. Ezután következett
Segesvár, a középkori Óvárost néztük meg, később pedig Marosvásárhely és
Nagyvárad érintésével elindultunk Nyíregyháza felé, ahová kb. 7-8 órakor
érkeztünk meg és nagyon finom vacsorát kaptunk.
Nagyon szépen köszönünk/köszönök mindent, az egyik
kedvenc bennmaradós hétvégém volt. Nagyon gyönyörű helyeken jártunk és minden
nagyon tetszett. Egyszerűen imádtam! J♥ Cikk: http://zrinyinyh.hu/06_hirek/2015_tanev/erdely.html
|
