Harmadik kocka: Zadar, tengerpart, víziorgona, ezer éves kockakövek, magyar emlékek felkutatása, Velencei Köztársaság kontra Könyves Kálmán, majd a várva várt homokos tengerpart Pakostanéban, az egzotikus nádkunyhókkal. Persze a tenger csábító közelsége miatt szükséges volt némi óvó-védő szabály kialakítására is, melyet, mint tábori házirendet egy Fele sem igaz! - vetélkedő formájában dolgoztunk fel. Jó móka volt a sok vicces és persze hibás válasz közül kiválasztani az egyébként uncsi tiltó szabályokat.

Negyedik kocka: Az első napi ámulatból felocsúdva, nem is kívánkoztunk a tengerparti szállásunktól messzire, így először a camping adottságait igyekeztünk felkutatni és kiaknázni. Így mehettek a bátrabbak „banánozni” egy felfújt henger alakú úszótesten, amin a vállalkozó szelleműek a kapaszkodókat szorongatva igyekeztek fennmaradni, annak ellenére, hogy az azt húzó motorcsónak olyan hullámokra vezette őket, mely biztosan beborítja az utasokat. Ezt senki sem úszhatta meg szárazon, de nem is igen akarta. Egy rövid strandolásnyi pihenőt követően jöhetett a következő kihívás: a kalandpark meghódítása. Itt remegő lábakkal és kezekkel küzdöttük át magunkat a lengő-függő akadályokon. Az éjszakai Zadar ünnepi hangulatban, fényekkel és zenével fogadott bennünket, mintha csak a mi tiszteletünkre történne mindez, de a valóságban Horvátország ezen a napon csatlakozott az Európai Unióhoz és mi ennek az örömmámornak lehettünk részesei.

Ötödik kocka: a csapatépítés jegyében a Zrmanja folyó zúgói és vízesései között indultunk ötórás vadvízi evezésünkre, aminek kétszemélyes kajakokban és persze védőfelszerelésben vágtunk neki, sisakban és mentőmellényben. Túravezetőink megdolgoztak a pénzükért, hiszen eldugott bámulatos vízesésekhez, majd azokon keresztül juttatták át a teljes csapatot. A 30 méteres vízesésen kötelekkel engedtük le a hajókat, de a 3 métereseket szinte szabadesésben hódítottuk meg. Adrenalint felszabadító élmény volt, ahol mindenkiről kiderült, hogy ki mennyire csapatjátékos, mennyire figyel a társára, illetve a vezető utasításait mennyire követi.

Hatodik kocka: az ötödik nap képkockái egy hajókiránduláson mutatják a kis „aranyosokat”, amint Biograd felé tartanak. „A fehér város a tengerpart mellett” Könyves Kálmán horvát királlyá koronázásának helyszíne, és az „Adriahódító”-ként tisztelt és emlegetett magyar király emléke büszkeséggel töltötte el lelkünket.

Hetedik kocka: A Krka Nemzeti Park 17 vízeséssel kápráztatott el bennünket, de komoly vita folyt azok között a kis „aranyosok” között, akik néhány éve megtapasztalhatták a Plitvicei-tavak szépségét is, hogy melyik a fenségesebb. De miért is ne lehetne mind a kettő az…

Nyolcadik kocka: a tengerparti nappalok. A szegedi kis „aranyosok” a nyílt tengeren kajakoztak, a felfújt és locsolással folyamatosan hűsített és nehezített focilabda pályán csúszkáltak, a napimádók napoztak, a kisrákokká sültek pedig a vízben hűsöltek. Azt hogy a szegediek is camping lakói nem csak a recepciósok tudták, de az első naptól kezdve a minden délutánra meghirdetett víziaerobik majd százfős résztvevői és minden strandoló is láthatta, hiszen lelkes kis csapatunk a mindennapos testnevelés jegyében minden alkalmat megragadott a mozgásra és a látványos vízben együtt mozgó-táncolók népes csapatát növelte. 

Kilencedik kocka: a tengerparti éjszakák. Kivilágított strandröplabda pálya, ahol a diákok tanárok elleni küzdelme igazi homokvihart és röhögési rohamokat hozott. Az esti karaoke versenyek, ahol hang nem maradt a torokban és szem nem maradt szárazon a hasfájdító nevetéstől. Az éjjeli őrjáratok ugyan igyekeztek rendet tartani a felfokozott hangulatban eltelt nappalok és esti programok után, de valójában a már-már várt különleges izgalmaktól menetesen zajlottak.

Tízedik kocka: búcsú a tengerparttól. A táborzárón hagyományos vetélkedőnk segítségével felidéztük a kiselőadásokból tanultakat, a kirándulásokon tapasztaltakat. A magyar emlékek nyomában mi is emlékekkel gazdagodtunk, hiszen a saját élmények és fényképek mellett,   egy-egy pakostanei pólóval és apró csokikkal igyekeztünk megédesíteni a búcsút.

Tizenegyedik kocka: részlet egy a kollégiumból hazainduló kis „aranyos” által az ajtóba helyezett levélből: „Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, hogy elmehettem Horvátországba. Kiválóan jó volt, nagyon élveztem!”

Publikálta Szeged, Városi Kollégium

További cikkek a szerzőtől >>> Levél küldése a szerzőnek >>>