|
A szegedi kis „aranyosokat” ezzel a hármas
jelszóval indította útnak pénteken délelőtt Szász Gábor testnevelés szakos
kollégám. Tisztelet a versenytársaknak és a bíróknak, Becsületes küzdelem és
Derű a játékok során az eredménytől függetlenül. A háromnapos megmérettetésen
egy jelentősen megfiatalított csapattal vettünk részt, hiszen többségében 9-10.
évfolyamos ifjú titánokkal vágtunk neki a küzdelemnek. A „kicsi sárgák”
streetballban mutatott lelkesedése - és hozzá nem értése - már az első napon
buzdító mosolyt csalt mind a nézők, de még a vetélytársak és a bíró arcára is.
A „nagy sárgák” persze már keményebb ellenfélnek bizonyultak, így a szegediek
számára egy ezüstéremmel indult a hétvége. Zenés gimnasztika kategóriában
szurkolótáncosaink a III. helyet nyerték el. Másnap a futsal-on bizonyíthattunk,
ahol a lányok bronzéremmel zárhatták a küzdelmet és ráadásként Perneki Niki a
Gólkirálynői címet is elnyerte. Az íjászaton a lányok közül tűnhetett ki Bálint-Búzás
Linda, aki IV. helyezett lett, és eredményével még a fiainkat is túlszárnyalta.
A mérkőzéseket követően mindenki lelkesen szurkolt a számára legszimpatikusabb
csapatnak, és a megszokott módon ismét új barátságok és szerelmek szövődtek az
Olimpia égisze alatt.
Büszkék voltunk gyerekeinkre, küzdelmeikre és
sikereikre, de ezen a Kollégiumi Olimpián sajnos gyerekeink és mi felnőttek is
megtapasztalhattuk, milyen is az a keserű méz. A fenyegetőzés, zsarolás ugyanis
diadalmaskodott az Olimpia szellemisége felett. Minden Tiszteletünk azé az ózdi versenyzőé és felkészítő tanáráé, aki
asztaliteniszben azonnal vállalva a megmérettetést, Becsülettel kiállt lejátszani egy számára tévesen beregisztrált
győztes meccset. És értetlenül állunk az előtt a csapat és elsősorban pedagógus
képviselője előtt, aki csapata jövő évi távolmaradását helyezte kilátásba,
amennyiben a versenybíróság döntése értelmében játékosának újra kell játszania
a döntő mérkőzést. És ha egy versenyző azzal szeretné kifejezni érzéseit, hogy
nem kívánja átvenni a számára megítélt bronzérmet, azt is illene Tiszteletben
tartani és nem ráerőltetni egy színjátékot, mintha minden a legnagyobb rendben
lenne. Mert sajnos ebben az évben nem volt minden rendben…
Talán mert a napfény városából jöttünk, ezért a
szegedieknek lételeme a Derű. Kiskunfélegyházától és versenytársaiktól búcsúzva
a szegedi kis „aranyosok” a vasútállomáson még eltáncolták szurkolótáncukat,
amivel mosolyt csaltak nem csak a kolimpikonok, de az egyszeri utazóközönség
arcára is. És így válik teljessé a Tisztelet, a Becsület, a
Derű a szegediek olvasatában…
Árpádfalvi
Edina
|
