Aki már járt az Aggteleki Nemzeti Parkban, tudja, hogy a foltos szalamandra a park jelképe. A 11. évfolyam utolsó programhétvégéjének bázishelye Jósvafő volt, programjaink jó részére innen indultunk, ide érkeztünk vissza.

Szerencsére lehetőségünk volt a szokásosnál kicsit hosszabbra tervezni a hétvégénket, így már péntek reggel útra keltünk. Első állomásunk Matyóföld fővárosa, Mezőkövesd volt.  Sajnos a hosszú buszútra gondosan összeválogatott filmeket nem tudtuk megnézni, mivel meglepő módon, a busz nem rendelkezett a szükséges technikai eszközökkel (azért a Sörgyári capriccio című filmet a kollégiumba visszatérve csak nem hagytuk ki).  A kirándulás programjaira szokásunkhoz híven most is kiselőadásokkal készültünk, de ezúttal a buszon ismerkedtünk a soron következő helyszínnel.

Mezőkövesdre megérkezve a Hadas városrészbe vettük az irányt, ami egy, a régi település szerkezetet megőrző skanzen jellegű terület. A 100-150 éves épületek ma tájházak, alkotóházak. Mi a matyó hímzés legismertebb író asszonyának, Kisjankó Borinak a szülőházában néztünk szét. Tárlatvezetőnk szívmelengető lelkesedéssel mesélt a régi matyó emberek életéről, a hagyományok tiszteletének és őrzésének fontosságáról.  Ebéd felé járt már ekkor az idő, így innen egy közeli kis étterembe mentünk, ahol akkora adagokat szolgáltak fel, hogy kevés kivétellel, nem tudtunk megbirkózni velük (eltettük „szűkösebb” időkre, amilyen persze nem volt a későbbiekben sem).

Mezőkövesdről Felsőzsolcára indultunk. Itt egy kézműves sörfőzdében a sörgyártás menetébe pillanthattunk be. Mindenki érdeklődéssel hallgatta az ott dolgozó fiatalember magyarázatát, főleg a fiúk, akik még kérdéseket is feltettek. Megtudtuk mi az ászkolás és megtapasztaltuk, hogy a komló borzasztóan keserű. A végterméket többen szívesen megkóstolták volna, de tanulmányi kirándulás lévén, be kellett érni a különböző stádiumokból vett alkoholmentes mintákkal.

Azonban sör nélkül is jó hangulatban indultunk tovább, mert várt ránk a miskolci bob pálya. Szerencsére rajtunk kívül nem sokan voltak, így nem kellett hosszú sorokat kivárni, és teljesen birtokunkba vehettük a terepet. A pálya nagyon szép környezetben fut, de sajnos nagyon gyorsan le is ér. Mindenki két kört mehetett, a szorgalmasak (kiselőadást készítők) hármat is. Valószínűleg még órákat tudtunk volna itt tölteni.

Innen már egyenesen a szállásunkra, Jósvafőre tartottunk. Jó, hogy ezután már nem volt szabadtéri  programunk, mert ekkor már igencsak esett az eső. Tkp. mind a három nap alatt ott lógott az eső lába a fejünk felett, de egy kivétellel, valahogy mindig jókor esett. A hotelben a 2-3 ágyas szobák mindenki tetszését elnyerték, kollégiumi szobának is elfogadtuk volna… Az étterem egy ideje nem üzemel a szállóban, de ezt egyáltalán nem bántuk, mert a fák között, gyönyörű erdei úton, egy tengerszem mellett elsétálva vitt az út az első vacsoránkhoz. A szállásra visszatérve most már ténylegesen is birtokba vettük a szobákat, és lassacskán készülődtünk a lefekvéshez.

Mindenki megelégedettségére másnap nem kellett túl korán kelni. A reggelitől már indultunk is Kassára, a második nap fő helyszínére.  Szlovákiába érve az autópálya használatához szükséges „kütyü” beszerzése sajnos másfél órát elvett a tervezett időből. Kassán a parkolótól az Óváros felé vettük utunkat egy helyi idegenvezető kíséretében.  Elhaladtunk egy bevásárló központ előtt, ahol „meg kellett” állnunk, mert coca-colát osztogattak, és ez természetesen túl nagy csábítás volt. A főtéren sétálva az idegenvezető felhívta a figyelmünket egy-egy magyar vonatkozású épületre, elmesélte a város címerének fejlődését, amit egy szobron láthattunk is. Ezután a régi temetőkert kis templomát mutatta meg, amely mellett ott magasodik a Szent Erzsébet – dóm, ami Európa egyik legszebb székesegyháza. A templom belsejének részletes bemutatása után felmentünk az egyik tornyába, ahová hihetetlenül keskeny csigalépcső vezet fel. Gyönyörködtünk a kilátásban, közben felfedeztük egy későbbi célpontunkat is. A dómba visszatérve lementünk az altemplomba, a Rákóczi-kriptába, ahol 1906 óta II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársainak hamvai nyugszanak. Idegenvezetőnktől a dóm mellett álló Orbán-torony előtt köszöntünk el, miután a téren álló, 1966-ban tűzvész következtében leesett és összetört nagyharangról mesélt. Egy kis szabadidő után célba vettük a Kassa északi részén már messziről is látható Hradova-kilátót. A „csúcstámadás” előtt egy kis pihenőhelyen elfogyasztottuk a hidegcsomag ebédünket. A kilátóhoz egy kb. tíz perces, nagyon kellemes sétával jutottunk fel.  Ekkorra az addig még csak szemerkélő eső jobban rákezdett, de ettől valójában egy kicsit sem élveztük kevésbé a látványt, ami a magasban elénk tárult.

Szlovákiával való ismerkedésünk itt véget is ért, indultunk haza.

Utolsó programunk ezen a napon Bódvalenke volt, az előítélet kezelési tréning terepen történő tapasztalatszerző része. Kíváncsian és érdeklődéssel vártuk, milyen személyes tapasztalatokat gyűjtünk a cigány freskóiról ismertté vált addig ismeretlen kicsi faluban. Teljesen váratlanul egy „idegenvezetőnk” is akadt, aki mesélt a falu életéről, a házak falára festett képekről, arról, hogy milyen változásokat hozott ez a projekt az életükben. A kedves vendéglátásnak egy hirtelen jött eső vetett véget, szaladtunk a buszhoz, elköszöntünk, és indultunk haza. Amikor Szinpetrinél már ismerősként üdvözöltük a domboldalba fehér kövekből kirakott 96 méteres, igazán impozáns szalamandrát, tudtuk, mindjárt otthon vagyunk. Egyenesen vacsorázni mentünk, ismét jókat ettünk. Az esti program két lehetőséget kínált: egy rövid éjszakai túra vagy tábortűz pillecukor sütögetéssel. Ez utóbbit többen választották, de a túrából visszatérők is csatlakoztak és együtt vígadt a csapat a többedik nekifutásra meggyújtott tűznél. Nemsokára azonban készülődtünk a lefekvéshez, mert vasárnap korai kelés várt ránk.

Az utolsó napon a reggeliző helyünkhöz jött az Aggteleki Nemzeti Park busza, hogy átvigyen minket Aggtelekre, hiszen a mai próbatétel az Aggtelek-Jósvafő hosszútúra volt. A közel négy órás utat nehéz leírni, ezt tényleg látni kell! A cseppkövek hihetetlen változatosságban gyönyörködtettek minket. Belegondolni is nehéz, mennyi időre van szükség a legkisebb cseppkő létrejöttéhez is, nem még Magyarország legnagyobb, 19 méteres cseppkövének kialakulásához. A legizgalmasabb rész persze a sötét szakasz volt, ahol lámpásainkon kívül semmilyen más fényforrás nem volt. Közben folyamatosan csúszkáltunk a saras úton és lépcsőkön, úgyhogy a túra végén bizony többen „éreztük” a vádlinkat – a csúcscsokit tényleg megérdemeltük.  A napvilágot a jósvafői szállásunk bejáratától alig néhány méterre láttuk meg újra.

A szálláson még lehetőségünk volt kicsit rendbe szedni magunkat (nagyon ránk fért), majd egy újabb finom ebéd után buszra szálltunk, hisz hosszú út állt még előttünk Szegedig. Programhétvégénket  a már jól bevált forgatókönyv szerint zártuk: értékelés, elégedettségi mérések, „ki- mire- emlékszik”-teszt, visszanéztük  a három nap alatt készült képekből készített kisfilmet, végül megírtuk a képeslapokat az otthoniaknak, hogy ők is láthassák, milyen szép helyen jártunk – már megint.

Feltettük a gyerekeknek a kérdést: Mit mutatnál meg a gyerekednek a kiránduláson látottakból, átéltekből (a betűméret tükrözi a népszerűséget):

Bobozás

A N P, Baradla-barlang

Sörfőzde

Tábortűz, sütögetés

Kassa, Hradová kilátó

Kisjankó Bori Emlékház, Hadas

Éjszakai túra

Bódvalenke

A másik feladat az volt, hogy a programhétvégével kapcsolatos érzéseket, hangulatokat, eszedbe jutó jelzőket kell papírra vetni. Osztályozás után a következő eredményt kaptam:

L

·        Hideg

·        Agyagos

• Esős
• Fárasztó
• Több szabadidő

?

• Rövid
• Egyedül a kassai túra nem tetszett.
• Nem volt rossz.
• Füstös

J

·       Kalandos

·       Érdekes

·        Vidám

·        Jókedv

·        Nagyon szuper

·        Élveztem

·        Tanulságos

• Összetett
• Programokkal kiválóan megszervezett
• Hangulatos
• Zsír király volt, sok ilyen kirándulást!
• A programokkal és az étellel elégedett vagyok.
• Jó volt, sőt nagyon jó.
• 10-ből 8.
• Fárasztó túra, de a szép látványért megérte.
• Szeretnék még ilyet.
• Ez volt eddig a legjobb.