|
Az
elmúlt tanév egyik utolsó napján kedves vendég érkezett a komlói Kodály
iskolába. Az 5-6. osztályosok csak
annyit tudtak róla, hogy Kolozsváron él és dolgozik, s most egy játékos
nyelvtanórát fog nekik tartani. Kedvéért névjegykártyájukat jól láthatóan helyezték el
a padokon, hogy a megszólítás ne okozzon gondot. Nem is okozott sem ez, sem
más! 
A
sokat publikáló dr. Málnási Ferenc a MOZAIK Kiadó anyanyelvi tankönyveihez
játékos feladatokat szerkesztett. Azok alapján a nebulók szórakozva gyakorolhatják,
mélyíthetik el az év során elsajátított grammatikai ismereteket. A közös tevékenység
abból állt, hogy minden tanuló kézbe kapott egy négy mezőre osztott, előre
kitöltött feladatlapot, amely különbözött a többekétől. A tanár úr folyamatosan
kérdéseket tett föl. Aki megtalálta rájuk saját lapján a választ, az
jelentkezés és némi magyarázat után egymáshoz tudta illeszteni a feladványt és
a megfejtést. Miután néhány perc elteltével mindenki tisztában volt a
tennivalókkal, egyre emelkedett az aktivitás. Csupán azt nehezményezték a
szerepelni vágyók, hogy akkor sem vehetik el a válaszadás jogát attól, akit
illet, ha hamarabb kapcsolva könnyedén rájöttek a helyes válaszra. De
láthatólag így is élvezte mindenki a dolgot, amelynek a szigorú csengőszó véget
vetett. 
Ezúttal
az éves anyag terjedelme miatt kevésnek bizonyult a 45 perc. Ha azonban
kevesebbet markolva egy-egy anyagrész lezárásakor alkalmazzuk a
módszert, akkor az órába belefér az értékelés, a tapasztalatok megbeszélése és
az előremutató újabb házi feladatok kijelölése. Most azonban a fő cél a módszer
bemutatása és idegen környezetben való működtetése volt. (Hogy lesz-e belőle
újabb taneszköz, arról még nincs döntés. Pedig a nyelvtani kínálat mellett ott sorakoznak a
kollega tarsolyában az irodalmi olvasmányok, a János vitéz, a Toldi, A Pál
utcai fiúk és a többi remekmű feldolgozása is.)
Komlón
nemcsak egy érdekes, a megszokott logikától eltérő nyelvtanóra résztvevői
lehettünk, hanem megismerhettünk egy ízig-vérig gyermekszerető pedagógust is.
Ezt az bizonyította mindenekelőtt, hogy sikerült megénekeltetnie mindkét
osztályt. Ő maga először egy román népdalt mutatott be magyarul, melynek szövegét
egy másikkal és egy kolozsvári képeslappal együtt ajándékba kapta mind a
negyvenöt alkalmi munkatárs. Az énektagozatosok hamar bekapcsolódtak a
dúdolásba, mikor felismerték a dallam azonosságát egy magyar népdaléval. Ezután
Málnási tanár úr – az első hallásra
idegennek ható – finn szöveget eredeti intonálással olvasott föl. Amikor
azonban ezt is énekelni kezdte, akkor előjött az ahá-élmény, mert a gyerekek egymás
után örömmel fedezték föl, hogy a dallam nem más, mint az Az a szép, az a szép,
akinek a szeme kék … kezdetű magyar népdalé. Ekkor már nem lehetett kihagyni a
nyelvi és zenei rokonság kérdését, amitől valami melegség járta át az egyébként
is forró nyári napon a lelkeket…
|
