A zsúfolásig megtelt művelődési házi nagyteremében dr. H. Bathó Edit, a Jász Múzeum igazgatója köszöntötte az USA-ból érkezett családtagokat, s az ünneplő közönséget. Tarnay (korábban Taczman) Alajos egyik testvérének, Katalinnak unokái, déd- és ükunokái és számos Tarnay rokon érkezett Jászberénybe erre a nem mindennapi eseményre. Az ünnephez méltóan az előcsarnokban kiállították azokat a tárgyakat, fotókat és dokumentumokat, melyek a művész hagyatékából a Jász Múzeum gyűjteményében vannak. Ezüst babérkoszorúk, kották, fotók, a Tarnayak családfája és más relikviák voltak láthatók.

A Taczmann család redemptus földbirtokos volt, a XIX. századtól a város vezetői posztjait is gyakran betöltötték tagjai. A gyermekeket taníttatták. Amikor láthatóan megmutatkozott Tarnay Alajos zenei tehetsége, e téren kapott megfelelő képzést, majd Pesten a Zeneakadémiát végezte el. Zongoratanár, korrepetitor, zeneszerző, dalköltő lett. A Zeneakadémia tanáraként működött 1907-től. Korának igen népszerű muzsikusa volt. A „magyar Schubert”-ként is emlegették kortársai. Fülbemászó dallamokat, népies magyar műdalokat írt, olyanokat, melyeket az inasgyerekek is dúdoltak, fütyültek az utcán.

Az esten ezek közül sok fel is csendült, s bizony ismerősök voltak a dallamok, de sajnos nem tudjuk sokan, hogy azt Jászberény egyik büszkesége, Tarnay Alajos szerezte! Pedig ő írta többek között Petőfi ismert versének, a Fa leszek, ha fának vagy virága címűnek dallamát is. A Palotásy Vegyes Kar is megszólaltatott ilyeneket és Kóródi Anikó operaénekes Réz Loránt zongorakíséretével. Volt, amikor egy táncospár, Bódi Tamás és Bódiné Bagi Éva mutatta meg hogyan is lehetett egy-egy Tarnay dallamra táncolni. A művész sok csárdást is írt, az elsőt Diákcsárdás címmel 1891-ben.

Tarnay Alajos országosan ismert, népszerű dalköltő volt, aki sokfelé koncertezett. Büszke jászberényiként pedig gyakran jött szülővárosába, hogy itt is megmutassa tehetségét. Minden évben több művészestélyt is szervezett, s kora jelentős magyar művészeit hozta magával e koncertekre. Az I. világháború után jótékonysági esteket tartott, hogy a rokkant katonákat, családtagjaikat segíthesse. Szülővárosa büszke volt a „mi Lojzikánkra”, aki csupaszív ember volt. Pályája során mintegy 300 szerzeményt alkotott, sok boldogságot igyekezett adni az embereknek.

Az emlékműsorban Petőfi, Lendvai István, Szávai Zoltán, Karafiáth Jenő, Szép Ernő és mások verseire írt dallamok is felcsendültek, Réz Loránt önálló zongoradarabokat is megszólaltatott. Hargitai Géza hegedűművész pedig egy olyan művet, melyet hegedűre írt Tarnay Alajos.

Az USA-ból érkezett családtagok köszönetet mondtak az emlékünnep a megrendezéséért. Tarnay Alajos István magyarul tette ezt, ami még hitelesebbé tette a Tarnayak törekvését. Egyikük elmondta, a háborúk minden családot tönkre tesznek. Ez okozta, hogy a Tarnayak is sokfelé elkerültek szülőföldjükről Azonban igyekeznek számon tartani egymást, a jászberényi ősöket is, és ápolni a hagyományokat.

Tarnay Alajos 1933-ban halt meg. Budapesten a Kerepesi temetőben ravatalozták fel, ahol a fővárosi tisztelői róhatták le kegyeletüket. Utána Jászberénybe hozták érckoporsóját, a városháza előtt állt ravatala. A Fehértói családi kriptába helyezték el utána, de neve sajnos nincs feltüntetve. A család emlékét őrzi a Kaszinó, a Bercsényi úti épület, melyet Tarnay Károly építtetett, majd az Úri Kaszinó Egyesület megvásárolta, átalakította székházuknak. Tarnay Alajos emléktábláját a gimnázium falán találhatjuk, s a XX. század végefelé egy utcát is elneveztek róla.

A koncert nagy sikert aratott, a közönség vastapssal jutalmazta a közreműködőket. Annak a bejelentésnek is nagyon örült mindenki, hogy hamarosan készül egy CD, melyre Tarnay dalainak legjavát Kóródi Anikó énekli majd fel Réz Loránt kíséretével. Ezt is a család finanszírozza majd, ami igen nemes gesztus, ahogy az emlékest megrendezéseihez való hozzájárulásuk is.

Kiss Erika

Publikálta null