Napló Erdélyben
- Erdélyről
Részletek Kovács Alexa és
Nándorhegyi Krisztina 9.A osztályos tanulók naplójából
Október 6., csütörtök
„Reggel 7órakor indultunk el a
hatnapos, hosszú erdélyi utunkra. Nem sokat utaztunk, és már meg is érkeztünk
Tatabányára a Turul madárhoz. Bizony sokszor jártam már itt, de mindig
csodálatos látvány tárul elém.” „Bálint most fejezte be a
mondandóját, amit a Turul madárról készített és most hajtunk fel magához a szoborhoz.
Mindenesetre alig várom, hogy felérjünk! ^-^ „
„Buszunk
Arad felé vette az irányt. Sajnos a városi ünnepségre nem találtunk oda, de a
vesztőhelyet megnézhettük. Elhelyeztünk egy koszorút, elénekeltük a magyar
himnuszt, megemlékeztünk a vértanúkról, és mélyen fejet hajtottunk előttük.”
„Azért, hátborzongató volt
belegondolni, mikor Aradon a vesztőhely mellett álltunk, ahol egykor emberek
vesztették életüket ott most nincs más, mint néhány focipálya meg kisbolt és
csak egy oszlop bizonyítja, hogy itt öltek meg 13 embert.”
„Innen már Csernakeresztúr volt
az úti cél. Este megérkezvén szétosztottak minket családokhoz. Ez az éjszaka
adott egy kis ízelítőt a határon túli magyarok vendégszeretetéből. Nagyon finom
vacsorával vártak minket.”
„A házaspár, akiknél voltunk,
nagyon kedvesek voltak. Vacsora közben végig a Tanár úr és Evi beszélgetésén
szakadtunk… xD Na meg persze a férfin, akié a ház volt, mert folyton odajött és
mondta a magáét, amit én személy szerint nem bántam, mert imádom hallgatni, ha
valaki egy kissé „ízesen” beszél.
Egyébként a kaja amit kaptunk az
nagyon sok és finom volt, ráadásul reggelinél megkértük a vendéglátó nénit,
hogy énekeljen nekünk itteni népdalokat, úgyhogy külön szórakoztatásunk is
volt. Elénekelte nekünk az „Erdélyországban”-t és láttuk, hogy lejönnek a
könnyei, mire azt mondta, hogy ez szerinte még szebb, mint a Székely Himnusz.
Október 7., péntek
„Reggeli után Vajdahunyadra
mentünk, fel a várba. Ott az idegenvezető nem beszélt magyarul, ezért angolul vezetett
körbe minket. Igazából, közösen a haladó angolosoknak kellett volna fordítani,
de hamar bennsültünk, tehát Szeredi tanárnő segített és végül végig ő
fordított. De a legjobb az volt, hogy én fordítás nélkül is megértettem a
mondatokat, bár lefordítani nem tudtam volna, de angolul felfogtam.
Ezután
Gyulafehérvárra mentünk a katolikus templomba meg a városba. Amikor a városban
épp a pénzváltó előtt bénáztunk, amikor odajött hozzánk egy fiatal srác és
felajánlotta a segítségét (angolul!!! :D )
Szegénynek azt mondtam, hogy
nagyon szépen köszi, de úgyis mennünk kell, csak pénzt váltunk, aztán megyünk.
De annyira aranyos volt, főleg ha román volt, akkor simán elmehetett volna
mellettünk és kész… Fehérvár után Segesvárra, majd Fehéregyházára mentünk.
„Buszozásból nem volt hiány,
hiszen nem volt közel Petőfi Sándor emlékháza sem. Itt is koszorúztunk és
megemlékeztünk híres magyar költőnkről.
„Este elmentünk a szállásunkra, a
Szépasszony panzióba, Szentegyházára. Nagyon jó hely, mert az egész csapat
együtt lehet.
Október 8., szombat
„Reggeli után busszal elindultunk
Csíkszeredára, ahol Erdély területén a legtöbb magyar él. Itt megnéztünk egy
Makovecz Imre által tervezett, középpontos beállítottságú templomot. Nagyon
tetszett, mert minden díszítés – a szokásos csicsa helyett – fából volt.
„…megtekinthettük a Makovecz Imre
által tervezett templomot. Számomra nagyon furcsa volt, de ugyanakkor
csodálatos. Csíksomlyón – a magyar és a székely Himnusz eléneklése után - álmaink
beteljesülését kérhettük a Szűzanyától. Egyszerűen lehengerlő gyönyörűség
fogadott bennünket a kegytemplomban”
„… a kegytemplomban a Mária
szobor érintésével kívánhattunk valamit. Azt hiszem elég jó dolgot kívántam, de
nem hiszem, hogy könnyű lenne teljesíteni. Ezt most nem írom le, mert elég, ha
a fejemben megvan. ^-^”
„Aztán hegyeken át, felhők
között, csodálatos tájon utaztunk. Megálltunk egyet pihenni, és Osztályfőnökünk
kérésére, parancsára felfutottunk a hegyre. Készítettünk csoportképet, megcsodáltuk az
elénk táruló világ szépségeit. Szerpentinen fél úton busszal, fél úton gyalog
tehettük meg az utat a Békás-szoros hatalmas sziklái között. A Gyilkos-tó
története és legendái, mára már ezerféle képen változtak, de a látvány ugyan
az. Itt elért minket egy kisebb fajta eső, de nem volt vészes.
Madéfalván a meggyilkolt
székelyek emlékművét koszorúztuk meg. Csaba tanár úr előadásában hallhattunk
egy részletet a Kárpátia- Hol vagytok székelyek? című számból”
„Este volt a nevezetes
„lánykérés” is… xD Nagyon jól éreztük magunkat, beszélgettünk, nevettünk és az
„igen” kimondásánál sikítva ujjongtunk x’D.”
Október 9., vasárnap
„Ma délelőtt Parajdon voltunk a
Sóbányában. Az ember nem is gondolná, hogy a föld alatt mekkora termek tudnak
létezni. Még templom is volt lenn. Hihetetlen. Most Korondon álltunk meg, hogy
körbe nézzünk a fazekak és más agyagtárgyak között. Farkaslakán Tamási Áronról
emlékeztünk meg.
„A tegnapi napot muszáj leírni,
mert nagyon nagy volt! Délután, mivel korán visszaértünk és elég fáradtak
voltunk, úgy terveztük, hogy aludni fogunk, de erre kiderült, hogy mivel a
faluba huszártoborzás, meg mindenféle program van, ki kell mennünk és
megnéznünk egy előadást a műv.központban.
Először táncos bemutatókat
néztünk, az nagyon tetszett, ezután egy tárogató előadás következett. A férfi
aki fellépett (Vesztergám Miklós), a
dalok között mindig mesélt, vagy véleményt mondott, olyan dolgokról amik elég
tanulságosak és érdekes voltak. Pl. amikor tárogatóval előadta az
Erdélyországban-t, én végignéztem a közönségen és mindenki aki kb. 50 év felett
volt, mindenki sírt!
Miután visszaértünk a szállásra,
egyből ágynak dőltünk és a délután további részében aludtunk. Csak vacsorakor
keltünk fel. Vacsora után pedig, akik eddig az utcán mulatoztak, most mindenki
betelepedett a panzióba, ahol élőzenés bált adtak.
Az osztály majdnem minden tagja
csinosította magát, és néhány perc múlva már mentünk is, hogy táncolhassunk. Az
iszákos középkorúakat leszámítva, nagyon jó este volt, de a vége felé én kissé
meguntam (na meg persze féltem, hogy az egyik férfi megint felkér majd), így
felmentem a többiekhez, akik nem jöttek le.
Kinn ültünk az Erkélyen és
beszélgettünk. Talán ott egy kicsit jobban is éreztem magam, mint lenn.
Nevettünk és hülyéskedtünk, aztán mikor Evelin (Haller) megjelent akkor aztán
már szó szerint székek törtek a röhögéstől x’D.
Október 10., hétfő
„9 órakor
elhagytuk a szállást, pár apró könnycseppel a szemünkben, de menni kellett,
mert még sok új élmény várt ránk. Megnéztünk egy víztározót…”
„…ott
valamikor volt egy falu, amit elárasztottak (Bözöd) és csak a templom teteje látszott ki a vízből. Most már az
se. Undorító, hogy miket képesek emberek csinálni.”
„Marosvásárhelyen is jártunk.
Kolozsváron voltunk a Szent Mihály templomban és annál a háznál, ahol Mátyás király
született. Megnéztük a Mátyás szobrot, amit teljes nagyságában és épségben
láthattunk.”
„Jól éreztünk magunkat és egy
csomó fényképet csináltunk a lányokkal a szökőkutaknál… illetve a szökőkutakban
xD.”
„Útközben Kőrösfőn még
megtekintettünk egy erőd templomot. Utolsó éjszakára Kalotaszentkirályon
kaptunk szállást”
„Este vacsora után 10-ig kaptunk
kimenőt, ezért kimentünk, találkoztunk Krisztiánnal és Győzővel, és elindultunk
körbejárni a falut. Eleinte elég jól ment, bár elég sötét volt. Sőt! Volt olyan
utca ahol semmilyen világítás nem volt. Egy fél óra alatt észrevettük, hogy
eltévedtünk. Na persze hárman, háromfelé akartunk menni, mert mindenki mást
mondott, hogy merre kell. Szerencsére épségben visszataláltunk, pontosan
21:59-re a házunkhoz.”
Október 11., kedd „Ma reggel Nagyváradra mentünk. A
Szent László Bazilikát néztük meg és ott felmehettünk a kincstárba is, ahol egy
csomó érdekes dolgot láttunk.
A buszon hazafelé jóformán
mindenki aludt. Ezt teljesen megértem, mert én is azt tettem. Most pedig
mindenki a táskáját pakolja ki, vagy a holnapi cuccát pakolja a sulira, el se
hiszem, hogy holnap iskolába kell menni. Hát, elég nehéz lesz visszaszokni.”
|