Helyezze el és kínálja szolgáltatását Magyarország üzleti adatbázisában!
Lépjen be itt, ha Ön már regisztrált szerkesztő!
Elfelejtette jelszavát?
 
Mutassa meg honlapját a térképen!
AJTP

Érdekességek

Események

Iskola

Középiskola

Tájékoztató

Tehetséggondozás

Turizmus


Napló Erdélyben - Erdélyről
 

Napló Erdélyben - Erdélyről

Részletek Kovács Alexa és Nándorhegyi Krisztina 9.A osztályos tanulók naplójából

 

Október 6., csütörtök

„Reggel 7órakor indultunk el a hatnapos, hosszú erdélyi utunkra. Nem sokat utaztunk, és már meg is érkeztünk Tatabányára a Turul madárhoz. Bizony sokszor jártam már itt, de mindig csodálatos látvány tárul elém.”

„Bálint most fejezte be a mondandóját, amit a Turul madárról készített és most hajtunk fel magához a szoborhoz. Mindenesetre alig várom, hogy felérjünk! ^-^ „

 „Buszunk Arad felé vette az irányt. Sajnos a városi ünnepségre nem találtunk oda, de a vesztőhelyet megnézhettük. Elhelyeztünk egy koszorút, elénekeltük a magyar himnuszt, megemlékeztünk a vértanúkról, és mélyen fejet hajtottunk előttük.”

„Azért, hátborzongató volt belegondolni, mikor Aradon a vesztőhely mellett álltunk, ahol egykor emberek vesztették életüket ott most nincs más, mint néhány focipálya meg kisbolt és csak egy oszlop bizonyítja, hogy itt öltek meg 13 embert.”

„Innen már Csernakeresztúr volt az úti cél. Este megérkezvén szétosztottak minket családokhoz. Ez az éjszaka adott egy kis ízelítőt a határon túli magyarok vendégszeretetéből. Nagyon finom vacsorával vártak minket.”

„A házaspár, akiknél voltunk, nagyon kedvesek voltak. Vacsora közben végig a Tanár úr és Evi beszélgetésén szakadtunk… xD Na meg persze a férfin, akié a ház volt, mert folyton odajött és mondta a magáét, amit én személy szerint nem bántam, mert imádom hallgatni, ha valaki egy kissé „ízesen” beszél.

Egyébként a kaja amit kaptunk az nagyon sok és finom volt, ráadásul reggelinél megkértük a vendéglátó nénit, hogy énekeljen nekünk itteni népdalokat, úgyhogy külön szórakoztatásunk is volt. Elénekelte nekünk az „Erdélyországban”-t és láttuk, hogy lejönnek a könnyei, mire azt mondta, hogy ez szerinte még szebb, mint a Székely Himnusz.

Október 7., péntek

„Reggeli után Vajdahunyadra mentünk, fel a várba. Ott az idegenvezető nem beszélt magyarul, ezért angolul vezetett körbe minket. Igazából, közösen a haladó angolosoknak kellett volna fordítani, de hamar bennsültünk, tehát Szeredi tanárnő segített és végül végig ő fordított. De a legjobb az volt, hogy én fordítás nélkül is megértettem a mondatokat, bár lefordítani nem tudtam volna, de angolul felfogtam.

Ezután Gyulafehérvárra mentünk a katolikus templomba meg a városba. Amikor a városban épp a pénzváltó előtt bénáztunk, amikor odajött hozzánk egy fiatal srác és felajánlotta a segítségét (angolul!!! :D )

Szegénynek azt mondtam, hogy nagyon szépen köszi, de úgyis mennünk kell, csak pénzt váltunk, aztán megyünk. De annyira aranyos volt, főleg ha román volt, akkor simán elmehetett volna mellettünk és kész… Fehérvár után Segesvárra, majd Fehéregyházára mentünk. 

„Buszozásból nem volt hiány, hiszen nem volt közel Petőfi Sándor emlékháza sem. Itt is koszorúztunk és megemlékeztünk híres magyar költőnkről.

„Este elmentünk a szállásunkra, a Szépasszony panzióba, Szentegyházára. Nagyon jó hely, mert az egész csapat együtt lehet.

Október 8., szombat

„Reggeli után busszal elindultunk Csíkszeredára, ahol Erdély területén a legtöbb magyar él. Itt megnéztünk egy Makovecz Imre által tervezett, középpontos beállítottságú templomot. Nagyon tetszett, mert minden díszítés – a szokásos csicsa helyett – fából volt.

„…megtekinthettük a Makovecz Imre által tervezett templomot. Számomra nagyon furcsa volt, de ugyanakkor csodálatos. Csíksomlyón – a magyar és a székely Himnusz eléneklése után - álmaink beteljesülését kérhettük a Szűzanyától. Egyszerűen lehengerlő gyönyörűség fogadott bennünket a kegytemplomban”

„… a kegytemplomban a Mária szobor érintésével kívánhattunk valamit. Azt hiszem elég jó dolgot kívántam, de nem hiszem, hogy könnyű lenne teljesíteni. Ezt most nem írom le, mert elég, ha a fejemben megvan. ^-^”

„Aztán hegyeken át, felhők között, csodálatos tájon utaztunk. Megálltunk egyet pihenni, és Osztályfőnökünk kérésére, parancsára felfutottunk a hegyre.  Készítettünk csoportképet, megcsodáltuk az elénk táruló világ szépségeit. Szerpentinen fél úton busszal, fél úton gyalog tehettük meg az utat a Békás-szoros hatalmas sziklái között. A Gyilkos-tó története és legendái, mára már ezerféle képen változtak, de a látvány ugyan az. Itt elért minket egy kisebb fajta eső, de nem volt vészes.

Madéfalván a meggyilkolt székelyek emlékművét koszorúztuk meg. Csaba tanár úr előadásában hallhattunk egy részletet a Kárpátia- Hol vagytok székelyek? című számból”

„Este volt a nevezetes „lánykérés” is… xD Nagyon jól éreztük magunkat, beszélgettünk, nevettünk és az „igen” kimondásánál sikítva ujjongtunk x’D.”

Október 9., vasárnap

„Ma délelőtt Parajdon voltunk a Sóbányában. Az ember nem is gondolná, hogy a föld alatt mekkora termek tudnak létezni. Még templom is volt lenn. Hihetetlen. Most Korondon álltunk meg, hogy körbe nézzünk a fazekak és más agyagtárgyak között. Farkaslakán Tamási Áronról emlékeztünk meg.

„A tegnapi napot muszáj leírni, mert nagyon nagy volt! Délután, mivel korán visszaértünk és elég fáradtak voltunk, úgy terveztük, hogy aludni fogunk, de erre kiderült, hogy mivel a faluba huszártoborzás, meg mindenféle program van, ki kell mennünk és megnéznünk egy előadást a műv.központban.

Először táncos bemutatókat néztünk, az nagyon tetszett, ezután egy tárogató előadás következett. A férfi aki fellépett (Vesztergám Miklós), a dalok között mindig mesélt, vagy véleményt mondott, olyan dolgokról amik elég tanulságosak és érdekes voltak. Pl. amikor tárogatóval előadta az Erdélyországban-t, én végignéztem a közönségen és mindenki aki kb. 50 év felett volt, mindenki sírt!

Miután visszaértünk a szállásra, egyből ágynak dőltünk és a délután további részében aludtunk. Csak vacsorakor keltünk fel. Vacsora után pedig, akik eddig az utcán mulatoztak, most mindenki betelepedett a panzióba, ahol élőzenés bált adtak.

Az osztály majdnem minden tagja csinosította magát, és néhány perc múlva már mentünk is, hogy táncolhassunk. Az iszákos középkorúakat leszámítva, nagyon jó este volt, de a vége felé én kissé meguntam (na meg persze féltem, hogy az egyik férfi megint felkér majd), így felmentem a többiekhez, akik nem jöttek le.

Kinn ültünk az Erkélyen és beszélgettünk. Talán ott egy kicsit jobban is éreztem magam, mint lenn. Nevettünk és hülyéskedtünk, aztán mikor Evelin (Haller) megjelent akkor aztán már szó szerint székek törtek a röhögéstől x’D.

Október 10., hétfő

„9 órakor elhagytuk a szállást, pár apró könnycseppel a szemünkben, de menni kellett, mert még sok új élmény várt ránk. Megnéztünk egy víztározót…”

„…ott valamikor volt egy falu, amit elárasztottak (Bözöd) és csak a templom teteje látszott ki a vízből. Most már az se. Undorító, hogy miket képesek emberek csinálni.”

  „Marosvásárhelyen is jártunk. Kolozsváron voltunk a Szent Mihály templomban és annál a háznál, ahol Mátyás király született. Megnéztük a Mátyás szobrot, amit teljes nagyságában és épségben láthattunk.”

„Jól éreztünk magunkat és egy csomó fényképet csináltunk a lányokkal a szökőkutaknál… illetve a szökőkutakban xD.”

„Útközben Kőrösfőn még megtekintettünk egy erőd templomot. Utolsó éjszakára Kalotaszentkirályon kaptunk szállást”

„Este vacsora után 10-ig kaptunk kimenőt, ezért kimentünk, találkoztunk Krisztiánnal és Győzővel, és elindultunk körbejárni a falut. Eleinte elég jól ment, bár elég sötét volt. Sőt! Volt olyan utca ahol semmilyen világítás nem volt. Egy fél óra alatt észrevettük, hogy eltévedtünk. Na persze hárman, háromfelé akartunk menni, mert mindenki mást mondott, hogy merre kell. Szerencsére épségben visszataláltunk, pontosan 21:59-re a házunkhoz.”

  Október 11., kedd

„Ma reggel Nagyváradra mentünk. A Szent László Bazilikát néztük meg és ott felmehettünk a kincstárba is, ahol egy csomó érdekes dolgot láttunk.

  A buszon hazafelé jóformán mindenki aludt. Ezt teljesen megértem, mert én is azt tettem. Most pedig mindenki a táskáját pakolja ki, vagy a holnapi cuccát pakolja a sulira, el se hiszem, hogy holnap iskolába kell menni. Hát, elég nehéz lesz visszaszokni.”

 

Publikálta
Erdős, László