1925. január 11-én született Kisnémediben Czinkota Mihály gyémánt diplomás színművész, a magyar kultúra lovagja.
Négy éves korában elköltöztek a kis faluból szülei, így általános iskolai tanulmányait már nem itt kezdte meg. Középiskolába a híres aszódi gimnáziumba járta. Tizenhét évesen vették fel a Színművészeti akadémiára, melynek akkori igazgatója Kiss Ferenc lett a patrónusa.  1946-ban Misi bácsi elhagyta hazáját, azt a földet, melynek nyelve nélkül nem tudott meglenni. Rvid Németországbéli tartózkodás után az amerikai Egyesült Államokba került. Ott megkérték arra, hogy a frissen megalakult Szabad Európa Rádió kulturális osztályán dolgozzon. 1950-es évektől ismét Amerikában dolgozott és közben beíratkozott a híres Actor Studióba, hogy színész lehessen ismét új hazájában is. Olyan hírességek jártak ebbe a studióba, mint Marlon Brandó vagy Marilyn Monroe. A színiakadémia elvégzése után a New York-i Magyar színház tagjaként több szerepet is eljátszott, így Szígligeti Ede: Mama c. darabjában Szegfű Elemér alakját vagy  híres orgánuma miatt nagyon testhez álló szerepként Madách: Az ember tragédiájából az Úr szerepét. Később is sokszor hívták verses összeállításokba, amit ő nagyon szívesen elvállalt, honorárium nélkül is.
Mikor 2006-ban telefonon megkerestem őt, hogy az életéről szóló interjút szeretnék vele készíteni, egyből ráállt és boldogan segített. Innentől elkezdődött közöttünk egy olyanbensőséges kulturális beszélgetés, aminek boldogan voltam élvezője. Olyan hasznos ismeretekre tettem szert ez által,  egész életemre kihathat. Tudtam, hogy nagy beteg, de nem gondoltam, hogy gyógyíthatatlan. Mindig készült valamire. Vagy egy New York-i fellépésre, vagy vadkacsa vadászatrahorgászatra a Hudson folyón. 2008-ban nagyon várta már a nyarat és a Magyar Színiakadémia visszajelzését a gyémántdiplomájáról. Sajnos Magyarországon nagyon lassan haladnak a bürokrácia kerekei, még osztálytársainak Raksányi Gellértnek és Horkai Lászlónak sem sikerült ezt elintézni.
Utolsó kívánsága szerint Kisnémediben temették el. Idén elkészült az emlékműve is a temetőben. Megérdemli Misi bácsi, hogy aki arra jár megálljon és néhanapján egy-egy csokor virágot tegyen le oda. Ő megmutatta, hogy mennyire fontos életünkben a magyar kultúra, és bárhová vet a sors minket gyökereinket elfelejteni nem kell.