|
Nehezen számszerűsíthető, milyen konkrét eredményekhez vezettek az EU emberi jogi fellépései a nem uniós országokban – többek között ezt róják fel a szakbizottsági képviselők a Tanácsnak, amely a hét elején tette közzé legutóbbi, az EU világszerte végzett emberi jogi tevékenységéről készített éves jelentését.
A lisszaboni szerződéssel azonban az emberi jogok az uniós külpolitika egyik meghatározó pillérévé válhatnak – vélik a képviselők.
Az emberi jogok 2009-es uniós helyzetét értékelték május 10-én az EP jogi szakbizottságának képviselői.
Riina Kionka, a Tanács emberi jogi szakértője szerint a jelentés jó eszköz arra, hogy az EU növelje az emberi jogi kérdésekkel kapcsolatos tudatosságot és bemutassa, milyen eredményekhez vezettek a különböző uniós támogatási eszközök.
Véronique Arnaud, az Európai Bizottság emberi jogi szakértője elmondta: „az EU 2008 júliusától 2009 decemberéig 238 millió euróval támogatott 900 civil szervezetet mintegy 100 országban”.
A civil szervezetek finanszírozása különösen fontos volt az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) országokban és a szomszédos térségekben – tette hozzá.
Hiányoznak a számszerű mutatók
Heidi Hautala (zöldpárti, finn), az EP emberi jogi albizottságának elnöke elmondta: az EP számára mindig is fontos volt, hogy reagáljon a Tanács emberi jogi jelentésére.
Emlékeztetett Raimon Obiols (szocialista, spanyol) arra irányuló legutóbbi kérdésére, hogy a Tanács és a Bizottság mérje fel az intézkedések hatékonyságát és szolgáltasson számszerű mutatókat.
„Egyértelmű, mérhető eredmény azonban továbbra sem áll rendelkezésünkre. Olyan tanulmány sem készült, amely országonként mutatná az évről évre történő változást” – tette hozzá.
Laima Liucija Andrikienė (néppárti, litván), a szakbizottság alelnöke is hangsúlyozta, hogy az EP már több alkalommal is felszólította a Tanácsot, tűzzön ki országonkénti, számszerű célokat, amelyeknek segítségével év végén egyértelműen látható az eredmény.
„Hiányoznak azok az értékelési szempontok, amelyekkel kimutathatnánk, hogy javult-e az emberi jogi helyzet és hatékonyan használták-e fel az adófizetők pénzét.
Ennek ellenére képviselőtársaimmal együtt e jelentést a világ talán legjelentősebb emberi jogi értékelésének tartjuk” – mondta.
„Nem minden eredmény számszerűsíthető és az EU akciói nem mindig eredményeznek helyszíni változást, továbbá nem minden változás tulajdonítható az uniós fellépésnek” – mondta Riina Kionka a képviselők felvetéseire reagálva.
A lisszaboni szerződés és az emberi jogok
Véronique Arnaud arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy „a lisszaboni szerződés értelmében az emberi jogok kérdése az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének felelősségi körébe tartozik”.
Elmondta továbbá, hogy az emberi jogok kérdésének a közös kül- és biztonságpolitikai politika fő pillérévé kell válnia.
A képviselőnő hangsúlyozta emellett az Alapjogi charta kötelező erejének fontosságát, valamint az emberi jogok európai egyezményéhez történő uniós csatlakozás jelentőségét. (Európai Parlament)
| 
