Lehullottak a fákról és a bokrokról a levelek,
megcsupaszodott a kert és a ház tájéka. Hajnalban dér lepi el a zöld gyepet és
befagyott a madáritatóban is a víz. Ez azonban koránt sem jelenti azt, hogy a
növények életfunkciói megálltak volna.
Nem, az élettevékenység még időlegesen se szűnik meg, csupán
nagyon lelassul a rövid nappalok és a hideg következtében. A fák és bokrok most
is lélegeznek, vagyis oxigént vesznek fel és széndioxidot adnak át a
környezetüknek. A növények egyes részeinek lélegzése is különböző intenzitású:
a rügyek légcseréje a leggyorsabb, ezért őket kell védeni legjobban az olykor
előforduló ólmos eső jégbevonatától.
Ez alatt ugyanis a rügyek nem jutnak oxigénhez, megfulladnak
és kipállanak, tavasszal nem hajtanak ki. Ezért, ha ólmos eső hullana és emiatt
a fák és bokrok vesszőin jégbevonat alakulna ki, akkor óvatos veregetéssel ezt
a jégréteget el kell távolítani a növények felületéről.
A fagy csak akkor kezd veszélyt jelenteni a nálunk honos
fákra és cserjékre, ha a hőmérséklet tartósan -20 fok alá csökken. Ilyenkor
nincs más lehetőségünk, mint bízunk abban, hogy a növények túlélik a téli
zimankót!
Néhány, déli származású, de nálunk már évszázadok óta
polgárjogot nyert növény azonban fokozott téli védelemre szorul. Ilyen a füge,
a gránátalma fája és a rozmaring bokra.
Ezeket vegyük körül levágott vesszőkkel (szőlővenyigével,
náddal, napraforgó- és kukoricaszárral), az ágak közét töltsük fel lehullott
levelekkel és kötözzük össze az ágakat csinos sátor formájúra. A tearózsa
bokrokat és az alacsony művelésű szőlőtőkéket földdel kell felkupacolni, hogy a
vesszők tövénél levő - legértékesebb - rügyeket megvédjük a fagy roncsoló
hatásától.
Forrás: www.edenkert.hu
|