|
Partnerség
A partnerség hivatalos megfogalmazását az Európai Unió
Tanácsának 1260/1999/EK rendelete tartalmazza: „A partnerség magába foglalj a a
szoros együttműködést az Európai Bizottság és minden tagország nemzeti,
regionális, helyi illetve más szinten felelős hatóságai között, beleértve a
tagállam meghatározott gazdasági és társadalmi partnereit is.”
A partnerség elve az Európai Unió (EU) Strukturális Alapja
működését meghatározó négy alapelvének ( koncentráció, programozás,
addicionalitás, partnerség) egyike.
A partnerség különböző szinteken, a projektek kidolgozása,
végrehajtása, és ellenőrzése során kiemelten fontos vertikális együttműködés az
EU és a tagállami intézményei közötti, valamint
horizontális együttműködés a regionális és helyi hatóságok, oktatási
intézmények, civil szervezetek, vállalkozások, szociális partnerek és az
intézmények között.
A partnerség elve elsősorban arra épül, hogy a területi egységek, azaz a
régiók és a települések működése, fejlesztése csak akkor valósulhat meg hatékonyan
– s egyben a szubszidiaritás elve is akkor érvényesülhet –, ha a szereplők
folyamatosan és rendszeresen együttműködnek, közöttük célorientált kapcsolatok
alakulnak ki.
Az együttműködés vertikális metszete, hogy az Unió, a tagországok, azok
régiói, annak egységei, a települések a célkitűzéseket és azokra épülő terveiket az érintett gazdasági,
társadalmi szereplők bevonásával közösen dolgozzák ki. Az alsó szint
kezdeményező szerepe érvényesül, míg magasabb szinten már a regionális és a
nemzeti funkciókból következő orientáció és koordináció jelenik meg. A térségi
kapcsolatok, azaz a régió–régió, valamint a település–település viszonylatok
(pl. transznacionális térségi együttműködések, határmenti térségek, ezen belül
a települések vagy kisebb térségek együttes fejlesztése, a közös jövőbeli
kapcsolatok kidolgozása) szintén fontos metszetei a vertikális
együttműködésnek.
Területfejlesztés vonatkozásában az EU-ban az elsődleges kedvezményezett a
régió, a regionális szint. Ezért fontos, hogy a régió és annak alkotó egységei
– a települések, a kistérségek, a gazdasági és társadalmi szereplők – között a
partnerség jöjjön létre.
A horizontális együttműködés azt jelenti, hogy a helyi, térségi szereplők
együtt alakítják ki jövőképüket, annak megvalósítási programjait, a
megvalósítást szolgáló intézkedéseket, együtt végzik az ellenőrzést és az
eredmények regisztrálását.
A vegyes (vertikális és horizontális) együttműködés egyik fókuszpontja a
fejlesztést fogadó régió lehet, mivel egyrészt közvetíthet a résztvevők között
(elképzelések gondozása, azok kidolgozása, fejlesztési koncepció ápolása), mint
verseny semleges szereplő; ugyanakkor döntnökként is felléphet a megvalósítók
között (regionális közbeszerzés vagy a fejlesztések elosztása), éppen a
közösségi érdekek határozott érvényesítésével.
A különböző szintek (helyi, kistérségi, megyei, regionális,
országos) és a különböző jellegű szervezetek (magánszektor, önkormányzatok, nem
állami szervezetek, civil szervezetek, egyetemek, kutatóintézetek) együttműködése
a Strukturális Alapok által támogatott programok fő követelménye és alapelve,
amelyet együttműködési megállapodásokban rögzítenek.
A partnerség ma már nemcsak egy hivatalos egyeztetési,
konzultációs folyamat, hanem a tagállamok többségében a regionális és a helyi
fejlesztés, innováció és szociális politika egyik legfontosabb erőforrása.
A partnerség építése
művészet, melyben az egyéni érdekeken kívül megjelennek sokkal fontosabb
elemek, magatartásformák, melyeket ösztönössé és természetessé tesz az együttműködés.
Partnerség lényege a
partnerek tiszteletén alapuló bizalom, összefogás a közös célok megvalósítása
érdekében a különböző típusú, érdekű, szintű és tevékenységű intézmények,
szervezetek, valamint a helyi szereplők között,
olyan érdekérvényesítés mellett, mellyel nem rontják, hanem javítják
egymás lehetőségeit.
A foglalkoztatási
partnerségek
Az Európai Unióban a foglalkoztatási partnerségek
alapfilozófiája arra a felismerésre épül, hogy a térség minden releváns
szereplőjének össze kell fognia a munkanélküliség leküzdésére, a foglalkoztatás
és a gazdaság fejlesztése érdekében. Ebben a kérdésben a résztvevők között
egyetértésnek kell lenni, mert ez jelenti a helyi foglalkoztatási
megállapodásokban a partnerség lényegét.
A helyi kezdeményezések hatékonysága csak egy kibővített
partnerséggel teljesedhet ki, ezért túl kell lépni a hagyományos együttműködési
kereteken, intézményeken. A helyi foglalkoztatási partnerségek a kooperáció új
kultúráját és formáját teremthetik meg, amelyek hozzájárulhatnak a meglévő
fejlesztési források optimális felhasználásához.
A foglalkoztatási partnerségek célja egy
széles körű regionális ( területi) vagy helyi partnerség ösztönzése,
előmozdítása és támogatása annak érdekében, hogy
- azonosítsák
a foglalkoztatás szempontjából releváns helyi szereplők problémáit,
érdekeit és jövőbeni céljait,
- fejlesszék
a munkahely-teremtést célzó intézkedések koordinációját és egységesítését,
- valósítsanak
meg példa értékű akciókat és intézkedéseket, projekteket a foglalkoztatás
ösztönzése érdekében,
- mozgósítsanak
minden rendelkezésre álló erőforrást egy integrált stratégia
kialakítására, amely a tényleges szükségletekre épül, melyet minden
érintett fél elfogad és amely egy hivatalos kötelezettségvállalásban
valósul meg – ami maga a
Foglalkoztatási Paktum.
A helyi foglalkoztatási megállapodásokban partnerek
lehetnek:
- Nemzeti,
regionális, helyi, igazgatási szervek, önkormányzatok, hivatalok,
- A
magánszektor (nagyvállalatok, kis- és középvállalatok, pénzügyi
szervezetek),
- Szociális
partnerek,
- Szakmai
szövetségek, kamarák,
- Civil
szervezetek,
- A
képzés, a technológiai fejlesztés és a kutatás intézményei.
A cél az, hogy a fenti szervezetek és képviselőik egy közös
stratégiát, akcióprogramot, dolgozzanak ki és valósítsanak meg a helyi foglalkoztatás bővítésére a helyi
gazdaság fejlesztésével összhangban.
Az
Európai Unió Bizottsága a tagállamokban korábban kísérleti jelleggel 89 helyi
foglalkoztatási partnerség létrehozását támogatta. A kísérleti szakasz lezárása
után Ausztria példája bizonyult a legjobbnak és ezért a helyi foglalkoztatási
partnerségek (paktumok) ausztriai rendszerét az Európai Unió a
legjobb gyakorlatnak („best practice”)
minősítette
|
