|
A teremtés hajnalán Isten mondta, hogy legyen és lett. A kimondott szó világformáló erejében hisz az élő Isten, és hisz az Isten szavára elinduló ember is.
Isten nemcsak a teremtést, hanem a megváltást is a szeretetből kimondott szavakra, a párbeszédre alapozza. Megszólítja Ábrahámot, majd Mózest, a prófétákat, párbeszédet kezdeményez, és az ember a maga gyengeségében meghallja és válaszol is teremtőjének szavára.
Csodálatos folyamatok indulnak el, emberek, népek életét határozza meg ez a párbeszéd, Isten kimondott bölcs szava. Az újszövetség szintén a párbeszéd könyve.
Az Úr angyala által megszólítja Máriát, majd a pásztorokat. Igazából ha megfigyeljük Jézus Krisztus legnagyobb csodája, hogy kész és képes párbeszédet kezdeni az emberekkel: Megszólítja Pétert: „gyere légy emberek halásza!”... Zakeust: „gyere le a fáról, ma nálad szeretnék megszállni!” Az öreg Nikodémusszal éjnek idején párbeszédbe kezd, de a Szamariai kútnál a bűnös nővel vagy a garadnai ördöngössel szintén párbeszédet kezdeményez Jézus Krisztus, akárcsak az áruló Júdással: „Barátom csókkal árulod el az ember fiát?”
Nyílt őszinte párbeszéd folytat Jézus, nincs mellé beszélés, hímezés hámozás: „Péter szeretsz te engem?” vagy „Saul, Saul mért üldözöl engem?” Rövid, tömör, egyértelmű szavak, melyek nem a konfrontálódást, a viszálykodást keresik, hanem a megoldást, az előre lépést. Maga is arra buzdít, hogy az Igen legyen igen a szánkban, a nem legyen meg nem.
A mi szeretett Istenünk egyik legcsodálatosabb vonása az, hogy megszólal, megszólít, hogy kész párbeszédet folytatni gyermekeivel, és ebből a párbeszédből élet, fény fakad a mi életünkben.
Talán az emberi civilizáció egyik legmeghatározóbb Istennel folytatott beszélgetése a Isten tíz életet jelentő szava, kijelentése, a „Tíz parancsolat” és Jézus Krisztus által megfogalmazott, „szeretet parancsa”. Az életre, boldogságra vezető Isteni tanácsok, útmutatások, kérés, a köztudatban mint „parancsolatok” ivódtak be.
Sajnos a mai ember számára a parancsolat egyben szabadságunk korlátját, a kibontakozás kerékkötőjét is jelenti, így a parancsoknak van egy negatív zöngéje, ezért sokan kapásból elutasítják.
Biztos vagyok benne, hogy Isten nem ilyen értelemben adta a maga „szavait”, parancsolatát. Számomra ezek a parancsolatok a teljes, boldog életre vezető Isteni útjelző táblák.
A parancsolatok a sivatagban eltévedt vándorok számára az oázishoz vezető útmutatás.
A rejtett kincsnek megtalálásához vezető térkép, mely hihetetlen gazdaggá, boldoggá tehet. Ahogyan az aerodinamika törvényei, nem gúzsba kötik az ember repülés utáni vágyát, hanem pont ellenkezőleg utat nyitnak a kék ég felé, ugyanúgy hiszem, hogy az isteni parancsolatok a boldogságra vágyó embernek megmutatja a kiteljesedés, az örömteli lét felé vezető egyetlen utat. Általuk teljesedhet ki az ember, nőhet szeretetben alázattal oda, hogy teremtőjével egy asztalhoz ülhessen. Ilyen értelemben a „parancsolatok” életünk legdrágább kincsei, mindennél fontosabbak.
Az anyagelvű, materialista világkép, hiszem, hogy önmagában hordja a teljes kudarcot, a pusztulást, mert olyan értékeket állít a végtelenre vágyó emberiség elé, melyből csak korlátozott, véges mennyiség van. Sajnos az emberiség rendelkezésére álló anyagi értékek, föld, vagyon, műkincsek, drágaságok, csak véges mennyiségben állnak a rendelkezéseinkre.
Ha ezeket tekintjük legtöbb értékeinknek, akkor ezek megszerzése, birtoklása miatt, egymás nyakának fogunk esni előbb utóbb, így borítékolni lehet a földi civilizáció pusztulását.
Amennyiben az Istenre hallgatunk, és az Ő parancsolatában foglaltak alapján a szeretet és a jóság, az irgalom és a szolidaritás lesz életünket irányító legfőbb erők, akkor irány a csillagos ég, a végtelen, mert mindig lehet bölcsebben, szebben, jobban szeretni Istent és a teremtett világot, benne a legdrágábbat, szeretteinket, és az embertársainkat. Így a végtelen vágyak előtt, végtelen célok állhatnak!-részlet a Helikon kiadó ismertetőjéből "Lassan elkészült a jó Isten parancsairól szóló könyv is"
|
