|
Minden faluban más a hagyománya az ősz beköszöntével megszervezett szüreti báloknak. Egy dolog azért mégis azonos: egyetlen közösség sem akar felhagyni az évtizedes vagy akár évszázados múltú tradícióval.
Még az sem zavar senkit, hogy az esemény jelképének számító szőlő szinte sehol sem terem meg megyeszerte, ezért az évszak népszerű gyümölcsét és a bort melegebb vidékekről – manapság csupán a legközelebbi városok piacairól – kell beszerezni.
Augusztus végétől szeptember második feléig terjed az az időszak, amikor a megye falvainak soron következő korosztályai szüreti bálba invitálják a mulatni vágyókat.
„Az elmúlt szombaton tartottuk az idei bálunkat. Nálunk csakis azok lehetnek csőszök, akik már konfirmáltak. Idén huszonnégyen gyűltünk össze, volt közöttünk tizenöt és huszonkét éves is” – meséli a Székelykeresztúrhoz tartozó Betfalva helyi szokásait Szőke Renáta, aki már negyedszerre volt csőszleány, és úgy tervezi, hogy jövő évben is jelentkezik.
Érdekes szokás ilyen sok alkalommal csőszleánynak lenni, mondhatnák például a szentegyháziak, ahol teljesen más a házirend. Na de két mondat erejéig még maradjunk Betfalván, ahol idén a fiúk húsz, a leányok pedig tizenöt lejt pótoltak össze: ebből vásárolták meg a szőlőt és a bort. Hargita megyében csupán Keresztúr vidékén terem meg a szőlő, a betfalviak mégis a zöldségpiacról szerezték be ezt a gyümölcsöt. „Így könnyebb” – felelik a miértre. A zenészeket és egyéb kiadásokat a báli bevételekből fedezik.
„Egyszer az igazi”
Amíg Betfalván vagy akár Marosfőn sincs megszabva, hogy mely korosztálynak kell megszerveznie a szüreti bált, addig Szentegyházán mindenki tudja, hogy kiken van a sor. „Idén a ’91-es korosztályból tizenhárom pár gyűlt össze, akik már két hónappal a bál előtt hozzáláttak a tánctanuláshoz” – avat be a csősz mivolt rejtelmeibe György László, a szentegyházi Gábor Áron Kultúrotthon igazgatója, aki immár tizenhárom esztendeje tanítja be a fiatalokat a szüreti bálon eljárandó táncra. „Most hétvégén volt a bál, ahol a csőszkirály szólótáncot járt, majd következett a leányos és a legényes tánc, a végén pedig a páros tánc. Sok bálon vettem részt, és azt kell mondjam, hogy az idei volt az egyik legjobb” – árulja el György, majd alá is támasztja a véleményét: ezúttal nem volt semmilyen rendbontás, a megfogadott őrző-védő cég embereinek tehát nem volt dolguk.
Szentegyházán az a szokás, hogy a korosztály fiútagjai egy-egy köbméter deszka árát pótolják össze (körülbelül négyszáz lejt), a párként hívott lányoknak viszont nem muszáj a fiúkkal egyidőseknek lenniük, igaz, pótolniuk sem kell. Ritkán szokott megesni az, hogy egy személy több évben is csősznek jelentkezik. „A volt iskolatársakkal az igazi a tánctanulás és a bálszervezés. És hát egyszer kell csősznek is lenni, mert az marad igazi emlék” – vallja egy öreg csőszlegény.
Kápolnáson mégis lesz bál
Az erős közösségek számára egyszerű feladat a szüreti bál megszervezése – gondolhatnánk, de ez nem minden esetben van így. Kápolnáson például idén majdnem elmaradt az esemény. Ott ugyanis az történt, hogy az 1991-ben születettek nagy része külföldön dolgozik, és kevesen tudtak volna hazajönni. Négy pár vállalta a részvételt, ami ugyebár nem elég, ezért az idősebb – ’88, ’89, ’90-es – korosztályok közül is beugrottak, így ezen a hétvégén tizenöt pár részvételével mégis megtartják Kápolnáson a szüreti bált.
Önszerveződő fiatalok
Van, ahol soknak számít a tizenhárom, máshol viszont kevés a huszonhat is. Nos, Csíkszentdomokoson „csak” huszonhat pár gondolta úgy, hogy csőszként részt vesz a szeptember 25-i szüreti bálon. „Ezúttal kevesebben vagyunk, mint szokás: a legtöbben a soros korosztály tagjai, de vannak tizennyolc és húszévesek is” – mondja lapunknak Karda László csíkszentdomokosi kultúrházi referens, aki büszke arra, hogy a domokosiak önszervező módon minden évben megrendezik a bált, valamint az azt megelőző lovas felvonulást. „Minden a csőszbírókon múlik, ők felelnek a rendezvényért. Idén egy testvérpár vállalta ezt a megtisztelő feladatot.” Domokoson is a fiúknak kell a zsebükbe nyúlniuk – fejenként legtöbb százötven lejért –, ezúttal viszont a lányoknak is össze kellett gyűjteniük egy jelképes összeget. Karda, régi táncos lévén, szívesen besegít a fiataloknak egy-egy lépés betanulásába, tolakodni viszont nem akar, örül, ha a csőszök maguk gyakorolják be a bemutatandó lassú, illetve gyors csárdást.
Marosfőn is szeptember 25-én lesz a szüreti mulatság, arra az eseményre tizenegy pár jelentkezett, de még nem lehet tudni, hogy részt is fog-e venni mindenki. A fiúk 120 lejjel járulnak hozzá a sikeres rendezéshez, a lányok az ételt készítik és a bálterem díszítéséért felelnek. A tervek szerint a szőlőt Csíkszeredában vásárolják meg. Mert ugyebár Marosfőn sem terem meg ez a szüreti bálok elmaradhatatlan kelléke.
Kozán István
www.honline.ro
|
