|
A globalizált világunkban és a technika rohamos fejlődésével – az élethosszig tartó tanulás elengedhetetlen feltétel – hangzik el sokszor a már-már elcsépeltnek tűnő gondolat.
Normál esetben az élethosszig tartó tanulás biztosítása egyrészt állami kötelesség és felelősség másrészt az egyén beállítottsága is nagymértékben befolyásolja.
Megjegyezném, hogy az állam folyamatosan vonul ki az oktatás finanszírozásából.
Évről évre kevesebbet juttat a tanintézetek részére, ennek következménye, hogy kevesebb jut fejlesztésekre a kutatásokról nem is beszélve.
Jó példa erre, hogy az egészségügyben tevékenykedők folyamatos képzésben, továbbképzésben kell, hogy részesüljenek.
A magyar orvosképző egyetemek, a magyar felsőoktatás azon szereplői közé sorolhatók, amelyek képesek a nemzetközi színvonalú képzésre.
A legtöbb külföldi állampolgár az idegennyelvű oktatás keretében Magyarországon az orvosképzésben szerez diplomát, ennek eredménye, hogy ma a magyar hallgatók képzését részben az idegen nyelvű képzés finanszírozza.
Egyébként a felsőoktatás egyik legsikeresebb területének mondható.
A klinikai kutatások az oktatás színvonalának fenntartását szolgálják, ezért is nem véletlen, hogy a magyar egyetemek a tudományos teljesítmény szerinti rangsorolásában az orvosképzésben érintett egyetemek az élen járnak.
Azonban az egészségügy nem átgondolt átalakításával számos negatív hatással is bír.
Többek között ha az orvosképzésnél maradunk akkor a jó szakemberek és a fiatal tehetségek nem Magyarországon képzelik el a jövőjüket.
Továbbá a kutatásokra nincs elegendő eszköz és forrás, ha pedig nincsenek meg a megfelelő feltételek akkor a meglévő intézmények előbb vagy utóbb tönkremennek és újak létre sem jöhetnek.
Meglátásom szerint, ami még nehezíti a felsőoktatásban dolgozók életet, hogy ezen intézmények rendkívül hierarchizáltak és tekintélyelvűek.
Könnyítést jelentene, ha nagyobb és kreatívabb mozgásteret kaphatnának a szakemberek. V.B. Egészségügyi Hírlap
| 
