avagy hogy tudnánk kimászni az egészség-gödörből?

2008. október 10.-én a miniszterelnök megindultságtól el-elfúló hangon jelentette be, hogy a 4 halálos áldozatot követelő vasúti szerencsétlenség miatt elfogadta a közlekedésért felelős miniszter és a vasút elnökének lemondását.

Emlékezhetünk, a 2006. augusztus 20.-ai vihar 5 halálos áldozata hasonlóan megrázta a közvéleményt.

A lakosság komoly érzelmi rezonanciájára számíthat a média, amikor egy-egy nyári hétvégén beszámol 8-10 autós honfitársunk elveszítéséről. Érthető, hiszen minden elvesztett emberélet tragikus veszteség, különösen ha a halál hirtelen, váratlanul következik be.

Balesetek következtében összesen 4800-an haltak meg Magyarországon 2006-ban. Szív- és érrendszeri betegségben ugyanakkor 66.560-an, rákban pedig 32.400-an.

Ezek az adatok azonban nem álltak heteken keresztül a média fókuszában, nem váltottak ki általános felháborodást, tiltakozást, nem mondott le miattuk az egészségügyi miniszter.

Gondolhatnánk persze, egy ilyen gazdasági-társadalmi fejlettségű országban ez elkerülhetetlen, akár természetesnek is tekinthető, hogy ennyi honfitársunkat veszítjük el e betegségek miatt.

Valóban? És tényleg, egy a mienkre jellemző fogyasztói kultúrában, ilyen életmód mellett ez természetes?

A válasz: nem.

A „természetesnél” jóval többen halnak meg Magyarországon. És már évtizedek óta!

Míg 1980-ban szív- és érrendszeri betegségekben Magyarországon másfélszer annyian haltak meg, mint az EU jelenlegi tagországaiban tapasztalható átlagos halandóság alapján elvárható lenne, addig 2005-ben már közel kétszer annyian.

A daganatos halálozásban 1980-ban is és 2005-ben is az EU „éllovasai” voltunk.

De míg az európai átlag 25 év alatt egytizedével csökkent, hazánkban a rákhalál ugyanolyan gyakori maradt.

De nemcsak Európából „lógunk ki”: a daganatos halálozás világranglistáján is dobogósak vagyunk Mongólia és Bolívia után a harmadikként.

Nemcsak a halálos közúti balesetek számának drasztikus csökkentésére van lehetőségünk, hanem a magyarokat sújtó évtizedes halandósági trendeken is lehet fordítani, akkor érdemes megvizsgálni, mit lehetne, és mit kellene tennünk ennek érdekében.

Alábbiakban elsőként a látlelet, majd az etiológia, az okok boncolgatása, végül pedig a javasolt terápia következik.

A látlelet

A munkaképes korúak halandósága – érthető okokból – kiemelkedő fontosságú jellemző egy társadalom szempontjából.

Nemcsak az e korcsoportba tartozók gazdagsági szerepe miatt, hanem azért is, mert a betegségek ebben a korban jórészt megelőzhetőek vagy gyógyíthatók.

A munkaképes korúak halandósági rangsorában Magyarország a 90. helyet foglalja el az Egészségügyi Világszervezet listáján, előttünk Brazília 88., Jamaica 89., mögöttünk Szaúd-Arábia 91., Mikronézia 92. Elgondolkodtató, hogy alacsonyabb halandóságukkal olyan országok előznek meg minket, mint Costa Rica (35.), Kuba (39.) Vietnam (74). vagy Sri Lanka (84.). Földrajzi szomszédjaink közül Románia 76., Szerbia 65. Horvátország 45., Szlovénia 38. Ausztria 23., Szlovákia 62. Ukrajna 139. helyezett. Mivel a gazdasági fejlettség alapján összeállított rangsorban hazánk és Szlovákia egymás mellet, a 35. és 34. helyen állnak, – továbbá a földrajzi szomszédság és a hasonló történelmi fejlődés okán is – elvárnánk, hogy halandóságuk ne térjen el jelentősen.

De nem így van: ha Magyarországon a szlovákiai halandóságot tapasztaltuk volna 2005-ben, akkor egész éven át naponta 17-tel kevesebben haltak volna meg!

Nem tévedés, naponta, vagyis 6142-vel többen koccinthattunk volna 2005 Szilveszterén. És ez így megy évek, évtizedek óta: a legutóbbi évtizedben (1996-2005) közel 90 ezer, azt megelőző két évtizedben 120-120 ezerrel kevesebb magyar halt volna meg a szlovákiai halandósági viszonyok mellett. 1950 óta háromezer híján félmillió az így számolt veszteség!

Nemcsak aránytalanul több koporsóra van szükségünk Szlovákiához viszonyítva, hanem más európai polgárokhoz képest jóval kevesebb (teljes) egészségben eltöltött életévre is számíthatunk: Magyarország a 65 évével 23. a 27 EU tagország között.

Legalább öt évvel többre számíthat 15 ország lakosa, de a volt szocialista országok közül is megelőz minket Csehország, Szlovénia, Lengyelország és Szlovákia.

A lehangoló tények sora folytatható, alig található olyan egészség-mutató, amiben ne az utolsók között kullognánk. Az OECD 14 egészség-mutató szerint idén augusztusban közzétett rangsoraiban hazánk 6-szor utolsó, 5-ször utolsó előtti. Nálunk hátrébb csak Mexikó és Törökország végzett illetve egy-egy mutatóban Franciaország illetve Szlovákia.

A helyzetértékelésben nincs is vita a hazai és a nemzetközi szakértők között, legfeljebb egyesek a saját magunkhoz való javulást hangsúlyozzák inkább és nem a többi országhoz viszonyított elmaradás folyamatos növekedését.

Publikálta null