|
Az Arany János program ötven
tanulója utazott fel Budapestre, hogy megnézze az Erkel Színházban Palcsó
Sándor rendezésében Petőfi Sándor költeményéből készült daljátékot, a János vitézt. Kíváncsiak is voltunk arra,
hogy hogyan tudják színpadra vinni, ezt a csodás történetet, ami rengeteg mesés
elemből áll.
A történet toborzási jelenettel
indult, nagy-nagy tömegjelenettel. Kíváncsiak voltunk, hogy mi is lesz ebből. Ám az
első felvonás végére szépen kikerekedett a történet, és felismerhető volt az
igazi János vitéz. Ám nemcsak a kezdés volt furcsa, hanem az is, hogy a
felvonások végén, a színészek ünnepeltették magukat. Ám az előadás végén ez
érdekes módon elmaradt.
Érdekesek voltak a színpadi
megoldások, ám furcsa volt, hogy a sok szép népdal, nóta el van ferdítve,
sokszor nem is lehetett hallani az énekeseket (a West Side Story jobban ki volt
hangosítva, érthetőbb is volt).
Nos, az előadás végére minden a helyére került. Igaz,
János vitéz és Iluska nem Tündérországban uralkodott, hanem visszament
falujába. A honvágy, a hazaszeretet visszahívta őket. Igen. Talán ezért is volt
az a sok diák az előadáson, mert így kilehetett pipálni Nemzeti öntudat,
hazafias nevelés tematikus
foglalkozást is.
Ennek ellenére élveztük az
előadást, és jót vidultunk a szófordulatokon.
|
