|
Judit néni és Aranka néni szervezésében csodás kalandban volt része zeneszerető „aranyosainknak”. A vígopera műfaja mindig is közelebb állt a gyermeki lélekhez, mint a drámai hangvételű nagyopera. Éppen ezért a vidám történetet feldolgozó zenemű könnyed áriákkal tűzdelve kitűnő hangulatba hozta az Erkel Ferenc Színház nézőterén tapsoló sok száz iskolás gyermeket. Donizetti: Szerelmi bájital c. vígoperáját hallhatták neves előadóművészek tolmácsolásában. A kitörő örömrivalgás másik oka az volt, hogy korabeli olaszos kosztümökbe öltözött énekesek kis üveges „szerelmi bájitalokat” / üdítő italokat / osztottak szét a nézők között. Maga a szerelmi történet is bájos, kedves és dallamosan feldolgozott volt.
A történet leírása:
Nemorino, a félszeg falusi legény reménytelenül szerelmes a falu szépébe, a gazdag és olvasott Adinába. A leány azonban más férfit képzel el magának, egy sokkal talpraesettebbet, határozottabbat, egy hőst, ezért rendszeresen kiadja az őt szerelmével ostromló Nemorino útját. A faluba érkezik egy csapat katona, élükön Belcoréval, aki azonnal udvarolni kezd a leánynak. Ez Nemorinót rendkívül féltékennyé teszi. A faluba érkezik egy kuruzsló, a magát csodadoktorként hirdető Dulcamara. A fiú felkeresi és kér tőle Izolda varázsszeréből, amivel annak idején Trisztánt is rabul ejtette. A doktor feltalálja magát és varázsszerként egy üveg bordóit ad Nemorinónak, aki pityókás állapotba kerül. Belcore és a lány eljegyzésre készül, de Adina mégsem elégedett. Nemorinót hiányolja, hiszen az egészet a fiú megleckéztetésére találta ki. Nemorino, mivel minden pénzét elköltötte a bájitalra, katonának áll Belcore csapatába. Adinában ekkor tudatosul igazán, hogy milyen értékek rejtőznek Nemorinóban. Most már Adina sem titkolhatja érzelmeit, s minden jóra fordul.
(Nagy Lajosné)
|
