|
Csütörtök délután, a gyakorlatok befejezését követően vágtunk neki a több mint négy órás útnak. A buszokban az idő gyorsan telt és este hét körül már meg is pillantottuk Eger fényeit. Szállásunk Bélapátfalván volt, ahol a szobák elfoglalása után a csapat egyből vacsorázni ment. A finom leves és a rántott csirkemell elfogyasztása után könnyed esti program következett. A csoport a helyi tekeklub pályáját vette be és egy óra önfeledt „gurítás” következett az esti takarodóig.
Másnap reggel arra ébredtünk, hogy az előző este még épphogy szállingózó hó teljesen belepte a tájat és már mindenütt térdig ért. A reggeli után rendkívüli programként a buszokat ástuk ki a hóból és megtisztítottuk a kivezető utat. Kilenc óra magasságában elindultunk és 40 km/órás sebességgel „száguldottunk” a szerencsére csak pár kilométerre lévő Szilvásváradra.
A parkolást követően beöltöztünk és szakadó hóesésben nekivágtunk a három kilométeres túrának. A séta jó hangulatban telt és útközben sok angyalka született a friss hóban. A fátyolvízeséshez érkezve büszkén pózoltunk a fényképezőnek, majd visszaindultunk a buszokhoz.
Ebédünket egy szilvásváradi étteremben fogyasztottuk el, ahol az átfázott és átázott túrázókat forró tea is várta. Sajnos a hóesés miatt a délutáni bobozás elmaradt, de kedvünket ez sem szegte, elindultunk Egerbe. Első megállónk a vár volt, ahol a Hősök termében és a kazamatákban jártunk, majd megnéztünk egy rövid, 3D-s filmet a vár történetéről.
Innen lesétáltunk a városközpontba és ellátogattunk a Szemfényvesztés Kiállításra, ahol a vakok mindennapi életét ismerhettük meg. Egy látássérült hölgy vezetésével – teljes sötétségben – jártunk be termeket, ahol különböző feladatokat kellett külön-külön vagy együtt megoldanunk. A sajátos „kiállítás” után vacsorázni mentünk, majd Demjén felé vettük az irányt. Célállomásunk a híres Termál Völgy volt, ahol néhány órás fürdőzés következett. Tíz után nem sokkal visszaindultunk a szállásra és a csapat gyorsan nyugovóra tért.
Szombat reggel 7 körül ébredtünk és közösen készítettük el a reggelit és a hideg ebédünket. A közös reggeli után Zsóka néni vezetésével megtartottuk a záró kört, ahol mindenki elmondta, hogyan tervezi a hátralévő AJ-s időt, és mit kíván, illetve mit tud tenni a csoportért.
A zárás után szerettük volna még felkeresni a híres apátságot, de az utak síkossága miatt ezt a programot nem tudtuk megvalósítani.
Nem sokkal az elindulást követően, Jászapáti határában az egyik buszunk ékszíja elszakadt, így nem tudott a nagyobbik társaság tovább haladni. Szerencsére tanáraink gyors megoldást találtak a helyzetre és néhányan Jászapátiból vonattal utaztak haza szolnoki és ceglédi átszállással. A buszt egy biztonságos helyre vontatták, a többiek pedig a kis busszal jöttek haza. A kis kaland ellenére a tervezett időponttól alig eltérve érkeztünk haza, majd a hétfői csoportfoglalkozáson, a képek nézegetése közben, mindannyian azt gondoltuk, hogy ez tényleg egy jól sikerült programhétvége volt.
(AJ11 csoport)
|
