|
Korunk rombolásait a következő nemzedék gyengeségein érhetjük tetten.
Tetovált apukák viszik kézenfogva gyermekeiket a játszótérre, ahová sietve érkezik szállodai prostitucióból vállalkozóként pénzt kereső édesanyja.
A kép lehangoló - ellene emlékeink és pédaképeink élete, története hat.
Ezért hírértékű lapunkban a következő hír:
"2009. április 23-án avattuk fel Szekeres György publicista, műfordító, kiadói főszerkesztő, a francia ellenállás kiemelkedő személyisége emléktábláját a Raoul Wallenberg út 4. sz. háznál- írja a hírről beszámoló.
A publicistáról az ünnepségen emlékezett meg dr. Tóth József polgármester, országgyűlési képviselő.
Juhász Ferenc, Kossuth-díjas költő személyes emlékeit osztotta meg a résztvevőkkel, Hegedűs D. Géza, Kossuth-díjas színművész a műfordító cikkeiből, írásaiból és a róla szóló emlékezésekből olvasott fel. Az avatóünnepségen részt vett és koszorút helyezett el a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma nevében Kovács István nagykövet, a külügyminiszter kabinetfőnöke. Az említetteken kívül koszorút helyezett el Pierre Bertrand a Francia Nagykövetség katonai attaséja és Sági Judit az Oktatási-, Kulturális- és Sportbizottság elnöke is.
Szekeres György Für településen született 1914 nyarán. Losoncon érettségizett. Prágában és Párizsban folytatott egyetemi tanulmányokat 1933-1936 között.
Később a Magyar Nap című népfront-napilap külpolitikai rovatvezetője. 1945 őszén hazatért Magyarországra. Pestre jött, ahol nem voltak rokonai, hiszen a Felvidékről származott, ezért panzióban, albérletben, a hivatali szobájában aludt. Két éven át a Szabad Nép szerkesztőségében dolgozott, előbb mint külpolitikai rovatvezető, később mint párizsi tudósító.
1948 elején a Külügyminisztérium szolgálatába lépett és tanácsosi rangban a római-magyar követségen teljesített szolgálatot. 1950 őszén hazarendelték és a Rajk-per során koholt vádak alapján elítélték. 1954-ben helyezték szabadlábra, 1957-ben rehabilitálták. 1955-től műfordításból élt.
1960-tól az Európa Kiadó szerkesztője, 1963-tól haláláig a kiadó irodalmi vezetője volt. Kritikusi tevékenysége mellett jelentősek francia és cseh műfordításai. (Victor Hugo: Nyomorultak, Karel Čapek: Az első csapat, Louis Aragon: Sziget a Szajnán, Karel Schulz: Kőbe zárt fájdalom).
Szekeres György 4 országban élt.
A legmozgalmasabbak számára az antifasiszta ellenállás, a II. világháború évei voltak Franciaországban. Meggyőződéséből és alkatából következett, hogy részt akart venni a világra zúduló fasizmus leküzdésében. 46 éves lett, mire életében először ebben a házban lett saját főbérlete.
Ez az egyszobás lakás volt az, ahol háborítatlanul dolgozhatott, írt, fordított, olvasott 5 nyelven, ahol családban és békében élt. Szerette ezt a városias környezetet, neki ez a környék volt Budapest, ez a ház sziget és támaszpont volt számára, összesen 13 évig, 59 évesen bekövetkezett haláláig."(Forrás:budapest13.hu)
| 
