|
Kedves Olvasó, kérlek, ülj le a székedbe, dőlj hátra, hunyd le a szemeid, és repülj el velem a képzelet Genesis című változatába.
Történetünk kívül áll emberi időn, téren, semlegesítve minden észérvet, bölcsességet, vagy modern technikai vívmányt. Itt nincsenek tanárok, főnökök, politikusok. Nem betegszik meg, és nem hal meg senki. Hogy miért vannak az emberi dolgok kizárva? Azért, mert itt felügyelik a fajt irányító legnagyobb hatalmat: a képzelőerőt.
Amint felgördül a vörös függöny, és elhalványul a vakító fény, már látjuk is célállomásunkat, Sessaiát. Sessaia egy dimenziódarabka, amely magába foglalja a mindent, és a semmit. Lángelmék és tudattalan testek élnek egymás mellett, elf barátkozik törpével, és együtt alszik az oroszlán a zebrával. Gondtalan, békés, vidám hely ez. Mindenkinek megvan a maga párja. De hogy a pároknak is legyen párjuk, aki kiegészíti őket, itt van nekünk Elóra, a magányos szűz. Ő figyeli a rendet, és tartja fent Sessaia, valamint az emberi világ egyensúlyát, és ő az, akihez mi is jöttünk.
Mikor Elóra ajtaja kinyílik előttünk, egy üres házban találjuk magunkat. Az egész épületben egyetlen dolog van: egy kavargó gőzgolyó. Mögüle pedig Elóra lép ki elénk. Magas, karcsú, fiatal nőt látunk magunk előtt. Haja háta közepéig ér, és leginkább a vízre emlékeztet. Mind színében, mind állagában. Szeme ezzel szemben nem hasonlít semmire, és nem tükröz semmit. Élettelen, fakó szemek, s mégis: szinte elvarázsol, ha szemünk összetalálkozik.
Elóra elmosolyodik és a gőzgömbhöz lép. Ujjával megérinti, mire az egy tükörré válik, de nem tükörképet mutat. Mintha képernyő lenne, egy történetet játszik le. A történet pedig a Teremtés Legendája. Üljünk hát le, kedves útitársam, és élvezzük együtt Elóra előadását.
- Az emberi világ teremtése nem egyetlen élőlényhez fűződik. Nem volt Mindenható, aki terepasztalosat játszott volna, és nem is magától alakult ki az Élet. Az egész teremtési folyamat egy légycsaládhoz fűződik, akik itt élnek, Sessaiában.
- Egy légycsalád?! – csattansz fel.
- Nem olyan meglepő dolog ez. A dinoszauruszok életét is ők zargatták, miért ne lehettek volna ott már a legelején? – nevet Elóra majd nagyot sóhajt. – Igazából én tehetek róla, hogy ők átmentek játszani a Földre. Nem figyeltem oda rájuk, és a két kislégy belemászott a varázsporos zacskómba. A por rájuk ragadt, a Földre vezető átjáró kinyílt, ők átjutottak, és széthordták az Életet teremtő port az egész bolygón. A szüleik persze utánuk rohantak, de ahogy követték csemetéik nyomait, ők is belementek a zacskóba, és újabb adag port vittek át. Ekkor jelentek meg az emberek. Innentől pedig már ismeritek a történetet. Fejlődnek, okosodnak, és még most is azt hiszik, hogy ők egyre intelligensebbek, pedig az egész faj hanyatlik.
- Hanyatlik? – kérdezed nevetve.
- Igen. És ez nem vicc. Már mindent a gépek tesznek helyettük. A gép számol, a gép színez, a gép mosogat, a gép gondolkodik. Gép, gép, gép! Ember csak a megalkotásnál. De lassacskán kicsúszik a kezükből az irányítás, és a bádogdobozok kerekednek felül. Kíváncsi vagyok, mit tesznek majd, ha a szerkezetek nem engedelmeskednek többé.
- De miért pont a legyek? Ez annyira abszurd. – bukik ki belőled gondolatod.
- Miért ne? Gondolj csak bele. – mosolyog Elóra. – Az egyik legalkalmazkodóbb faj. Rém idegesítők, és nem bírjuk teljesen kiirtani őket. Szerintem egyáltalán nem abszurd.
- Rendben, de… Mi köze ennek az egésznek a fantázia meg az egyensúly őrzéséhez? Meg ahhoz, hogy itt az oroszlán ahelyett, hogy megenné a zebrát, nonstop párnának képzeli magát?
- Nézz végig ezen a világon. Szerinted mi más alkothatta, mint az emberi képzelet? – Elóra mondatára gondolkodóba esel.
- Na de… Ha azok a legyek Sessaiából mentek át, és teremtették meg az Életet, akkor hogyan találhatta ki egy ember ezt a világot? Hiszen… A történet szerint ez a dimenzió előbb volt, mint az ember! – zavartságod láttán Elóra elneveti magát.
- Nos, ezt a történetet még nem írták meg. Íme, itt az alkalom. Ragadj tollat, és bizonyítsd be, hogy nincs nagyobb erő a határtalan fantáziánál!
Vége
Kelemen Vivienne, 2007. október 13.
|
