Riport, egy elismert sportolóval, Szabó Terézzel…

Kollégiumunkban számtalan ember megfordult már. Ki rövidebb, ki hosszabb időt töltve el, ebben a „nagy családban”.  Az idei éven is egy újabb, kedves egyéniség színesíti a kollégiumi közösségünket. Ő nem más, mint Szabó Teréz.

Szabó Teréz múltjáról szerintem kevesen vannak a kollégiumban, akik részletesen hallottak… Pedig igazán büszkék lehetünk rá. Az a megtiszteltetés jutott nekem, hogy egy interjút készíthettem vele, – ami igazából egy kellemes beszélgetéssé alakult – és nagyon érdekes dolgokat mesélt nekem a sportban végzett munkájáról. Ideje, hogy ezt veletek megosszam.

-  Jó estét kívánok! Hogyan lett sportoló? Mi segítette

-  Igazából, ami engem ösztönzött, hogy sportoló legyek, az a mozgás, a sport szeretete volt. Fontos volt még az is, hogy fitten tartsam magam, és ez erre is tökéletes volt.

-  A sportnak nagyon sok ágazata van. Ön mégis, talán a nőktől távolabb eső sportágat választotta. Ez pedig az ökölvívás volt. Miért?

-  Igen. Talán azért, mert igazából nem voltam olyan „lányos” típus. Ez volt az a sportág, amit nagyon megkedveltem, és élveztem mikor játszhattam. Nagyon megtetszett, és még abban is segített, hogy magabiztosabb legyek az életben is.

-  Az ökölvívást először, csak saját „kedvére” űzte. Később aztán, ha jól tudom különböző versenyeken is megfordult. Minek/Kinek a hatására tette ezt?

- 1995-ben kezdtem el boxolni. Később pedig számtalan versenyen fordultam meg. Ez pedig az akkori edzőm, Csecskedi István bíztatására történt, aki tehetséget látott bennem. Később Krai Csaba edző, aki egyébként kollégiumunk nevelője is volt, támogatására számíthattam.

-  Én próbáltam készülni erre a találkozóra, és számtalan anyagot találtam önről. Ezek főleg versenyeredmények voltak. Tudna mesélni ezekről az eredményekről?

-  Természetesen. Igazából, az 1996-os évtől kezdtem el versenyezni. De 1995-ben a visi  majálison rendezett versenyen I. helyezést értem el.

   1996: Női Ökölvívó Magyar Bajnokságon arany érmet szereztem és, ezt a bajnoki címet 2002-ig meg is védtem.

   2000-2005 között a magyar válogatott tagja lehettem.

   2001-ben részt vettem az USA-ban rendezett VB-n, ahol az 5. helyezést értem el.

   2002-ben az Európa Bajnokságon vettem részt.

   2003-ban Ismét eljutottam a Világbajnokságra.

   A Világkupán pedig a harmadik helyért járó bronz érmet hozhattam haza.

   2005-ben pedig, az utolsó búcsúmeccsemet játszhattam, ami az ÁVG-ben került megrendezésre. Itt az aranyérmet vehettem át.

- Tehát akkor most már nem is versenyzik?

- Nem, sajnos már nem. De azért még néha nagyon hiányzik. Most egyébként a „kis” tehetségekkel foglalkozom edzőként. Tehát teljesen nem szakadtam el a sporttól.

- Büszkék lehetünk ezekre a teljesítményekre. Pályája során rengeteg országot bejárt. Melyek voltak ezek?

-  A Török Riviérán többszöris megfordultam, csakúgy mint Olaszországban. Jártam Norvégiában, Lengyelországban, Romániában és az Egyesült Államokban is. Na és persze Magyarországot is lehetőségem volt megismerni.

-  Hogyan következett be az a forduló pont az életében, hogy elkezdett foglalkozni gyerekekkel, nevelőtanárként?

-  Én mindig is szerettem a gyermekeket, mint a sportot. 2005-ben mikor befejeztem a versenyzést, akkor döbbentem rá, hogy én gyerekekkel is szeretnék foglalkozni. Ez sikerült is. Taníthatom őket az ökölvívás mesterségére, mint edző, esténként pedig itt a kollégiumban nevelgethetem a diákokat.

-  Milyennek találja a kollégiumat? Szeret-e ide bejárni esténként?

- Nagyon örülök, hogy itt dolgozhatok. Nagyon aranyosak a kollegák, a gyerekek, és igen… örülök, hogy esténként, éjszakánként itt kell lennem.

-  Mi a véleménye, a tapasztalata az 1. emeleti lányokról? Az első napokban nem féltek öntől egy kicsit?

-  Nagyon jó kis társaság, igaz néha oda kell tennem magam, hogy rend legyen, de különösebb problémák nincsenek. Arra meg volt idejük felkészülni, hogy jövök, ugyanis a hírem hamarabb ide ért, mint én. :) Először láttam rajtuk, hogy kicsit meg vannak szeppenve, mikor belépek az ajtón, de később nagyon jól feloldódott a hangulat. Szóval minden nagyon jó lett.

-  Hát igazából én ennyit szerettem volna tudni, és nagyon köszönöm, hogy beszélgethettünk egy jót. A továbbiakhoz pedig sok sikert szeretnék kívánni.

-  Én köszönöm a lehetőséget…

Kavecsánszki Ádám

Publikálta Kavecsánszki, Ádám

További cikkek a szerzőtől >>> Levél küldése a szerzőnek >>>