Ez az idei tavasz más, mint a többi – érzem. Főleg, hogy nemcsak a télen megszokott szobai hinta, könyv, duplós és építőkockás játszódélutánjaink lesznek a programlistánkon mostantól, hanem mehetünk végre a játszótérre! Ha nem kedvez az időjárás ennek, vagy látom a fiamon, hogy zenés-táncos programra vágyik, meg társaságra, irány a Kacifánt – mivel ez a vadi új játszóház közel van a Károlyi kerthez, a parkba menet, vagy onnét hazafelé bármikor belefér egy kis móka.
A minap, amikor arrafelé kanyarodtunk, készülődésünk közben hallom, ahogy a fiam skandálja – én meg jókat derülök –, megyünk a Kacifánkba. Azt is mondja azóta, hogy Bubusgató, szerette a taktust verni, még a foglalkozásvezető Tarján Vera ölébe is beleült . A Dalolka a másik kedvence, legszívesebben reggel-este szappanbuborék-felhőbe burkolózna, és ámulattal nézné, ahogy Kárász Eszter játszik az ukuleléjén. A Mozgolódót majd egy következő alkalommal nézzük meg, Bisztricsány Linda foglalkozására még nem jutottunk el. De amikor meséltem Ábelnek róla, a kétévesem lelkesen mozgolódni kezdett, én meg jót kacagtam, micsoda asszociációs képességei vannak már most ennek a kis tökmagnak! Ha épp nem programra ruccanunk el a Bródy Sándor utcai Kacifántba, akkor is megéri nekivágnunk, Ábel ugyanis imád főzni, sorba rendezni színes és érdekes tárgyakat: és itt azt is lehet. A hatalmas területű játszóházban van egy olyan szoba is, ahol szabad játék folyik. Azt is észrevettem a múltkor, hogy ha nem a játékok mellett csücsülünk, akkor a falak előtt időzünk a legtöbbet. Magával ragadnak a gyermeki színek és formák: felnőtt fejjel is azon kapom magam, hogy tátott szájjal fürkészem a freshka vonalait és figuráit. A Kacifántban a kismamákat is tárt karokkal várják – meg jobbnál jobb programokkal: eljöhetnek kismamatornára és/vagy jógára, sőt a játszóház az ovis korosztálynak is színvonalas programokat kínál, és hétvégén is szeretettel várják a családokat.
Le a kalappal azok előtt, akik ráncba szedik itt a mindennapi programokat, mi mindenesetre lubickolunk a lehetőségben, hogy nyolcadik kerületi családként nem kell a fél várost átutaznunk, hogy minőségi gyermekprogramot találjunk, hogy a gyermekem kedvére táncolhasson, énekelhessen, beszélgethessen – és én is.
Elfele menet még megakad a szemem a hordozókendő-kínálaton és a könyv-árukészleten. A Kacifántnak még boltja is van, fajátékokkal, igényes gyerekkönyvekkel. Mormogok is magamban még valamit, hogy mit is akarok venni, csakhogy Ábel cipőhúzás közben a Hull a szilvát kezdi énekelni, (látszik, hogy még benne van a tammtamm – nem ereszti a Bubusgató hangulata) – mennünk kell. Hazasétálunk, bámuljuk a Nemzeti Múzeumot, lépdelek a macskaköveken, ő meg a hátamról szemlélődik, közben örülünk magunknak, hogy felfedeztünk egy jó helyet. A megközelítés egyszerű (a hely frekventált utca-köztér lévén sokfelől jól elérhető), a programkínálat sem zsúfolt-bonyolult, szóval egyáltalán nem kacifántos. És mégis ez az egész itt ízig-vérig Kacifánt.
Kacifánt Játszóház és Baba-Mama Klub: 1088 Budapest, VIII. kerület, Bródy Sándor utca 2.
