Fogadkozzunk nyugodtan

Nem szeretem a telet, mert korán sötétedik, rövidek a nappalok, ború, köd, meg a hideg. Utóbbit útálom legjobban. Valószínűleg ennek legfőbb oka, hogy fázós fajta vagyok, s időnként nincs az a ruhamennyiség, ami elegendő lenne. A december egy kicsit azért mégis más... Számomra az év utolsó hónapja, inkább amolyan változatos időszak. Csodálatos a hóesés, ha a meleg szobából gyönyörködünk benne, de varázsát azonnal elveszíti, ha ki kell mozdulnunk a négy fal közül. Takarításmentes, csúszós, latyakos utak, torlódások, száraz időhöz szerzett jogosítványos vezetők… A fagyos nappalok alapvetően agyoncsapják az ember kedvét, de mégis bármerre nézünk az ünnepek hangulata köszön ránk. Este pedig kigyúlnak a fények, amelyek ilyenkor extra világítást és – legalábbis számomra – melegséget is jelentenek. A díszek és a világítások végigkísérik a hónapot, s nem hagyják elfelejteni a hangulatot. Ilyenkor éjszaka gyakran körbejárom a várost – amit, ha lehet, napközben messze kerülök – és csodálom a fényeket. Mi tagadás, ezen a téren is akad túlzás bőségesen...

Tavaly egy nagyáruházban dolgozó ismerősöm majdnem elsírta magát, amikor jellegzetes karácsonyi dal csendült fel a hangszóróból. Azt hittem, hogy az ünnep szépsége tette érzékennyé, de elcsukló hangon közölte, hogy most hallja ugyanazt a dalt századszor és még csak a nap felénél tartunk… Hát igen, erre mondák, hogy a jóból is lehet sokk… Tény, hogy, ilyenkor is hajlamosak vagyunk túlzásba esni, a hangulatkeltéstől a vásárlásig, hiszen sokan gondolkodnak úgy, hogy a legdrágább ajándék a legjobb, az ünnepi vacsoránál roskadozni kell az asztalnak, s akkor sikeres, ha annyit evett mindenki, hogy mozogni sem tud. Igaz, idén sok minden másképp lesz, s a legtöbb családban, talán minden idők legszerényebb ünnepeként fognak rá emlékezni. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy a karácsony nem az ajándékokról szól, hanem rengeteg másról, ami nem kerül pénzbe. Szóval, a hónap elején jön a Nagyszakállú, ami már lendületet ad az ünnepi varázsnak. Azután a karácsony közelgése, illetve maga az ünnep minden jóérzésű embert a hatalmába kerít. Mindezt szépíti, hogy így van ez világszerte, még azoknál is, akik hitük szerint nem ünnepelnek. Végül, az év lezárása, búcsúztatása jelent örömöt, s egyben bánatot is. Derűt, hiszen az új év, újabb lehetőségeket tartogathat, s búslakodunk, hogy megint elszállt egy esztendő a fejünk felett...

Vannak, akik fogadkoznak, amit sokan pedig feleslegesnek tartanak. Szerintem nem rossz, ha valaki elhatározza, hogy jobb lesz, leszokik valamiről stb., amit az új évhez köt. Alapvetően, ha csak például néhány napig nem dohányzik valaki, máris nyert. Akárhogy is, de  a gyógyulásnál is a legtöbbet az számít, hogy a beteg szeretne-e talpra állni, ami az élet bármely területén ugyanígy működik, mert úgy lehetünk igazán eredményesek, ha hiszünk. Szóval, fogadkozzunk nyugodtan, s ne tartsuk magunkat vissza, hogy betartsuk!

Ifj. Meggyesi Gyula

Hírnök magazin  www.hirnok.hu

Publikálta null