Pozsony – egykoron a németeknek Pressburg, a szlovákoknak Presborok, 1918 óta használt hivatalos nevén: Bratislava – már nem Budapest, de még nem Bécs. A történelmi múlt, a vallás, a hagyományok, a földrajzi fekvés, s újabban az EU-közösség összeköti a három fővárost. Napjainkban azonban Pozsony kezd önálló arculatot ölteni.

Zenei életét figyelve, a szlovák főváros vetekedik a másik két vetélytársával. E cikk írásának idején például, két nemzetközi fesztivál is zajlik a Kis-Kárpátok tövében: az egyik a dzsessz, a másik pedig a gregorián kórusmuzsika kedvelőinek kínál rangos programot. A város jónéhány klubjában, kávézójában egyébként egész éven át lehet élő jazz-t hallgatni. Európa kórusai pedig már otthonosak Pozsony koncerttermeiben, templomaiban. Évről-évre rendeznek ugyanis gyerek- és ifjúsági, felnőtt vegyes- és egyházzenei karok számára fesztiválokat. A néhány napon át versengő kórusok esténként a város különböző részein – például templomokban – ingyenes hangversenyeken lépnek föl.

A bécsi zeneértők állítják, hogy a Szlovák Filharmonikusok Reduta-beli (ez az itteni Vigadó) hangversenyei, vagy az 1881-ben Szlovák Nemzeti Színháznak épült régi Opera, vagy a 2007-ben avatott Új Operaház előadásai felérnek a műfaj császárvárosi kínálatával. És akkor még nem szóltunk a különféle paloták – Mirbach, Pálffy, Zichy, Apponyi – szalonjainak zenei eseményeiről…

Az október vége meghozta Pozsony idei legnagyobb rendezvényét: a NATO csúcsot. Amiből a helyieknek persze a rendőrök és biztonságiak látványa, s az útlezárások „öröme” jutott. Annál többet láthattak a pozsonyiak, a nemrégiben zajlott kutya világkiállításból, amelyre – kettő, avagy négy lábon – 25 ezer vendég érkezett a félmilliós városba. A város parkjai, de még éttermei és kávézói is tele voltak – nem csupán a gazdák –, hanem a frizurára fésült, felöltöztetett kedvencekkel is.

A pozsonyiak jól tűrik a megpróbáltatásokat. Miként Budapesten és Bécsben is, itt is mindennaposak az útfeltúrások, a véget nem érőnek tűnő javítások és újjáépítések. Immár egy éve tart például, a Duna-part, a Vár, a régi Városháza, s a belvárosi sétálóutcák felújítása. A helybeliek béketűrése átragad a turistákra is: Pozsony ma egy békés, nyugodt, gondtalan város benyomását kelti. Pedig éppen lenne miért nyugtalankodniuk az itt élőknek! Hiszen az euró 2009. január elsejei bevezetésével úgy 30 százalékkal mentek föl az árak. (Egy egyszobás lakás bérleti díja 500 eurónál kezdődik.)

Mégis-mégis, nem csupán a turisták látogatta történelmi városközpont, de a külső kerületek, Ruzinov, Nov Mesto, vagy Dubravka éttermei, sörözői, kávézói is mind tele vannak. Úgy tűnik, a helybelieknek mindig jut idejük egy-két pohár sörre, s a velejáró társas életre, beszélgetésre. Az átkozott-hiányolt Csehszlovákiából megmaradt a sörözés szokása, s az is, hogy sok itt élő még mindig a cseh sörökre esküszik. Amivel – szakértő véleményük szerint – legföljebb a helyi Corgon vetélkedhet.

A sörözők kivált foci-, vagy hoki-meccsek előtt és után telnek meg. Mindkét sportág népszerűsége „csehszlovák” hagyomány. A lelkesedés akkor csap igazán magasra, ha a szlovák csapat éppen az egykori „nagy testvér” ellen játszik. Nemrég a focisták okoztak örömet szurkolóiknak. A döntő jogának kiverekedése a 2010-es labdarúgó világbajnokságra azért is értékes, mert az egyik legyőzött ellenfél éppen Csehország volt.