Tekerj egyet Amszterdamban! – ki ne emlékezne a néhány évvel
ezelőtti provokatív óriásplakát-szlogenre, amely az egyik fapados légitársaság
ajánlatára hívta fel a figyelmet? A kimondottan fiatalokat célzó reklám igen
„ütősre” sikerült, ám nem azért, mert a messzi földön híres holland
drogliberalizációt hirdette.
A falragasz a zöldkultúra egy másik, a németalföldön szintén
jól fejlett műfajára volt kihegyezve: Amszterdam nem csupán a kenderrajongók,
hanem a városi bringások Mekkája is. Az Észak Velencéjeként is emlegetett
holland főváros egy 218 metropolisz életminőségét vizsgáló brit felmérésen az
előkelő kilencedik helyen végzett, amit részben kitűnő közösségi
közlekedésének, valamint a kiemelkedően magas kerékpárhasználatának köszönhet.
Amszterdamban az átlagnál kisebb a torlódás, jobb a levegő, több ember van az
utcákon, és egyáltalán: vonzóbb és biztonságosabb a városi környezet.
Azt sajnos nem sikerült kideríteni, hogy a magyar főváros
milyen eredményt ért el az említett felmérésen, azonban akár a rendszerszerű
budapesti dugókat, akár az erősen visszamaradott kerékpárút-hálózatot nézzük,
nem nehéz megjósolni, hogy közelébe sem került a legjobb tíznek. Ugyanakkor
lapunk alapfilozófiája, hogy már-már megszállottan igyekszünk a dolgok pozitív
oldalát keresni. Így mi mást is mondhatnánk: legalább van hová fejlődni…
Annál is inkább, mivel Hagyó Miklós fővárosi
főpolgármester-helyettes nemrég igen jó hírről számolt be: a Fővárosi Közgyűlés
áldását adta arra, hogy uniós pályázati forrásokból Budapesten is kiépüljön a
Nyugat-Európában már bevált, úgynevezett közösségi kerékpárkölcsönző-rendszer.
A pesti belvárosba tervezett bringahálózat minden bizonnyal népszerű lesz, egy
frissiben készített közvélemény-kutatás szerint ugyanis az ötlet támogatottsága
60 százalékos azoknak a fővárosiaknak a körében, akik eddig is szívesen
„tekeregtek”.
A sikerhez persze nem csupán a leendő kuncsaftok lelkesedése
szükséges, hanem egy szó szerint „olajozottan” működő rendszer is. Erre
garancia lehet, hogy a városházán dolgozó közlekedési szakemberek egy
Németországban már bejáratott, zárt kölcsönző szisztémát (úgynevezett dokkoló
rendszert) javasolnak bevezetni, amelynek a minimális működési köre 6, a maximális pedig 23
négyzetkilométer lehetne. A szűkebb elgondolás szerint mindössze a Nagykörút és
a Duna által határolt félkörben kölcsön-cangázhatnánk, megtoldva a Szabadság
híd és a Petőfi híd közti budai Duna-parti sávval, valamint a margitszigeti
bejáróval. A szélesebb látókörű elképzelés értelmében Pesten nagyjából a
Hungária körút vonaláig, Budán pedig egészen a Margit körútig és a Bartók Béla
útig mehetünk majd.
Már amíg lesz mivel... Hiszen valljuk be: a jó magyar
mentalitástól sem áll távol, hogy „elfelejtsen” visszavinni valamit, amit
kölcsönvett. A lopásokat és rongálásokat a városháza úgy küszöbölné ki, hogy a
használat előtt előzetes regisztrációt kérne a kuncsaftoktól. Maga a
díjrendszer két pillérre épülne: egy éves előfizetési alapdíjra és egy
használattól függő tarifára. Külön öröm, hogy a szolgáltatást az első fél vagy
egy órában ingyen lehetne igénybe venni, ezután viszont időarányosan emelkedő
díjakkal ösztönöznék a biciklik gyors „forgását”.
Egy biztos: a rendszer beindításához minimum 1 100-1 200
darab kerékpárra, a belvárosban pedig átlag 300-500 méterenként egy-egy
dokkoló-állomásra lesz szükség. Mindez nem olcsó mulatság: az összköltség
elérheti az 1,3 milliárd forintot, amelyből 160 milliót legjobb esetben is a
Fővárosi Önkormányzatnak kell állnia. (Rosszabb esetben, ha nem sikerül elérni,
hogy az ötletet a főváros egy 100%-ban saját tulajdonú projektcégen keresztül
valósíthassa meg, az önrész elérheti a 420 millió forintot is.) A már benyújtott
pályázatra a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség várhatóan augusztusban mondja ki az
„ítéletet”.
