Mindannyiunkkal előfordult már, hogy olyan szórólap került a kezünkbe, amelyet „azzal a lendülettel” gyűrtünk össze és hajítottunk – jó esetben – a legközelebbi kukába. De belegondoltunk már, mit ér az olyan reklám, amely rendre olvasatlanul végzi?

A „szórólapozás” valóságos iparággá duzzadt az elmúlt években. Egész utcák, terek, aluljárók lettek tele kisebb-nagyobb papírtömböket szorongató terjesztőkkel, akik alig győzik elsózni paksamétájukat az arra járóknak. E virágzó nagyüzemet elnézve logikusnak tűnik, hogy a szórólapozással, mint közel sem új keletű reklámformával, felettébb jól jár mindenki. Korrektül aprít az alapanyagot döntögető favágó, dörzsöli tenyerét a papírgyáros, elégedett a reklámanyagok tervezője, szépen kaszál a nyomda, nem panaszkodik az élőmunkát közvetítő diákszövetkezet, s nem búsong a némi zsebpénzhez jutó nebuló vagy kisnyugdíjas sem, hiszen vagyonokat ugyan nem tesz zsebre, de csekély fizetsége legalább betonbiztos. Egyvalaki azonban hiányzik a sorból. Maga a megrendelő, az iparág fenntartója, az az általában kis- és középvállalati vezető, aki előszeretettel hirdet szórólap útján, holott annak hatékonysága nyilvánvalóan és erősen megkérdőjelezhető. Hiszen az emberek jó részének elege van abból, hogy életét egyenesen elárasztják a különféle cetlik, prospektusok, szórólapok, reklámkiadványok. Nincs mit szépíteni: éppen azzal a mozdulattal dobják ki őket, amellyel a kezükbe került – egyetlen pillantást sem vetve rájuk. Ilyen méretű offenzívában persze egy hirdető sem csodálkozhat, hogy brosúrája nem veri ki a biztosítékot a fogyasztóknál.

Mi lehet a megoldás? Tudatosabb, összehangoltabb marketingtevékenység a termék vagy szolgáltatás tervezésétől kezdve az optimális ár és értékesítési útvonalak meghatározásán át egészen a promóciós technikákig. Egyelőre azonban az látszik, hogy igen kevés kisvállakozás bízik a marketing adta lehetőségekben, pedig – különösen a mostani válságos időkben – semmi túlzás nincs abban, hogy egyre inkább ezen áll vagy bukik egy-egy cég sikere. S még a marketingre, mint önálló szakterületre nyitottabb vállalkozók is gyakran félreértik annak vezérelveit. Vannak, akik „jó bornak nem kell cégér” alapon egyáltalán nem reklámoznak, mások viszont pénzt, energiát és környezetet(!) nem kímélve számolatlanul ontják a szórólapokat – nagyrészt olyan közönséget ostorozva, amely a legkevésbé sem tartozik a célcsoportjukba. Ahelyett, hogy költségvetésüknek és marketingcéljaiknak sokkal megfelelőbb hirdetési formák mellett tennék le a voksukat. Ilyen lehet akár egy-egy jól eltalált köztéri plakát az üzlet közelében, vagy esetleg egy jó időben és jó helyen eszközölt megjelenés a helyi újságban.

Nagy András (Hírnök magazin)

Publikálta null