|
Civil háború egy százalékért
 Igaz, hogy személyi jövedelemadónk 1 százalékáról – május
20-ig – még ráérünk dönteni, lassan főhet a fejünk, idén melyik alapítványt
és/vagy egyházat szeretnénk megsegíteni. Annál is inkább, mivel a szervezetek
már javában „bombáznak” bennünket. Tévé-, rádió- és újsághirdetések százai,
óriásplakátok ezrei „személyre szóló” levelektől roskadozó postaládák. Mire ez
a nagy felhajtás? A Hírnök utánanézett, valamint közéleti személyiségek
adományai után érdeklődött.
Nincsenek véletlenek. Ahol sok pénz forog, ott rendszerint
nagy a tumultus. Márpedig a legfrissebb adatok szerint 2007-ben csak a civil
szektorba érkező durván 1,7 millió felajánlás értéke túllépte a kilencmilliárd
forintot, megspékelve az egyházaknak nyújtott közel 5 milliárddal. Azok a
szervezetek, amelyek szeretnének egy kis szeletet a hatalmas tortából,
hirdetésre kényszerülnek. Ami nem kevés pénzbe kerül, de a gyakorlatban jócskán
megtérülő „befektetésnek” bizonyul. Felmérésekből kiderül, hogy azok az
alapítványok, amelyek nem sajnálják forrásaikat egy kis reklámra, költségeik
többszörösét nyerhetik vissza. Szólni kell arról is, hogy a rendszer bőven rejt
még tartalékokat (legutóbb a felajánlásra jogosult 3,3 millió adózónak
kevesebb, mint fele élt a lehetőségével), így érthető, hogy évről évre többen
szállnak be az 1 %-os bizniszbe. A legtöbbet egyébként szinte mindig a beteg
gyermekeken és az utcára került állatokon segítő alapítványok kapják, az
egyházaknál pedig – egy-két kivételtől eltekintve – jórészt a történelmi
felekezetek viszik a prímet.
Az alapítványok – legyen szó egyházi vagy világi
szervezetekről – ugyanakkor nem mindig csak hirdetéseikre bízzák a
szerencséjüket, hanem egyéb titkos fegyvereket is bevetnek a siker reményében.
Egy-két ismert húzónév például mindig jól jön. Így már senki nem csodálkozik
azon, ha a legjobb magyar futballistának tartott Gera Zoltán a Hit Gyülekezete
plakátjain jelenik meg, vagy ha Katona Klári tévéreklámban hívja fel a
figyelmet a Gyermekmentő Szolgálatra. Persze az ismert személyiségek adományozó
szokásaikban kevéssé különböznek az átlagemberektől. Vannak köztük olyanok,
akik évtizedek óta egy helyre gyűjtenek, mások mindig máshova, s olyanok is
akadnak, akik egyáltalán nem tesznek felajánlást.
Dévényi „Tibi Bácsi” például minden évben a maga által
létrehozott Három Kívánság Alapítványt támogatja, amely többszörösen hátrányos
helyzetű gyerekeken segít a mindenki által ismert módon. Ezt még akkor
indította el, amikor a legendás műsor futott a tévében. Mint mondja,
alapítványa azon kivételek közé tartozik, amelyek egyáltalán nem költenek
hirdetésre. Dévényi Tibi Bácsi és az ő „Három Kívánsága” ugyanis önmagában is
igen jelentős reklámértéket képvisel.
Hernádi Judit az előbbiekkel éppen ellenkező gyakorlatot
követ, ugyanis minden évben más szervezetet szemel ki magának a postaládájába
dobott alapítványi levelek rengetegéből. Ha ez megtörtént, általában gyorsan el
is felejti, kinek a javára döntött, így a tavalyi szerencsést sem tudja már
megnevezni.
Klapka György pedig, aki néhány napja még aranyvilláról
etette vendégeit az egyik kereskedelmi televízió „főzős-evős” műsorában,
egyáltalán nem rendelkezik felajánlanivalóval. Mint a Hírnöknek elmondta, nincs
mit adnia, hiszen nyugdíjasként nem kell adóznia. Hozzáteszi még, hogy hivatalosan
mindössze havi 18 ezer forintból él, a vállalkozásait ugyanis már a fiai
vezetik, akik az adományokról is döntenek.
– nagy –www.hirnok.hu
|
