|
Tisztán látni a „hangzavarban” – ellenőriznek a zavarosban
A zene mindenkié – hallottam egyszer Az angol beteg című,
kilenc Oscar-díjjal kitüntetett filmben és bevallom, nagyon megtetszett a
mondás. Csakhogy az élet nem a mozivásznon játszódik. Például a magyar szerzői
jogvédő iroda (Artisjus) tavaly annyi kilométert tett meg ellenőrző akciói
során, hogy azzal nyolcszor körbeutazhatnánk a földet.
Szerzői jogokról beszélgettünk Dr. Tóth Péterrel, az
Artisjus jogi főosztályának vezetőjével.
– Milyen jogok illetik meg a zeneszerzőket Magyarországon?
 – A magyar zeneszerzők, szövegírók egy nemzetközi rendszeren
belül élveznek védelmet. Minden országnak megvan a maga szerzői jogi törvénye,
de ez nem azt jelenti, hogy mindenki csak a saját műveit védené. Egy nemzetközi
egyezmény nyomán a magyar művek a világ több mint 160 országában élveznek
védelmet. Alapelv, hogy a művet csak a szerző engedélyével lehet felhasználni,
és a szerző ezen engedély fejében pénzt kérhet a felhasználótól. Ez a szerzők
vagyoni joga, a személyhez fűződő jogok pedig többek között a torzítások,
csonkítások ellen védik a számokat.
– Mi az Artisjus szerepe?
– Az Artisjus a szerzők és szövegírók úgynevezett
"közös jogkezelő" egyesülete. Ilyen minőségében jogdíjat szed be,
illetve fizet ki, akár külföldre is, ellenőriz, valamint a tagok szerzői jogait
érvényesíti.
– Hol húzódik a jogos követelés határa? Mikor kell a szerzők
beleegyezését kérni egy zeneszám le- vagy eljátszásakor? Csak néhány „vitás”
eset: amatőr zenekar ad elő egy kis fesztiválon egy nem saját dalt. Otthon a
fürdőkádban dúdol valaki egy (nem saját) slágert. Mi a helyzet a
karaoke-színpadokkal?
 – A jog csak a nyilvános előadásokról szól. Így nemcsak a
fürdőkádban énekelt nóták esetén nincs jogdíjfizetési kötelezettség, hanem a
családi koncerteken és zártkörű házibulikon sem. Ha az előadáson többen vesznek
részt, az csak az elhangzott művek szerzőinek engedélyével folytatható.
Ilyenkor mindig az Artisjusnak kell fizetni, legyen szó megakoncertről a
Sportarénában, vagy egy kis karaoke buliról a vidéki presszóban. Hogy kinek
kell a jogdíjat megfizetni? Semmiképp sem a fellépő zenekarnak! Ez olyan lenne,
mintha az étteremben a pincérnek kellene kifizetnie az ételek alapanyagát. A
jogdíj megfizetésére az adott koncert, rendezvény szervezője köteles.
Éttermekben, pubokban pedig az üzletvezető állja a „cehhet”.
– Tegyük fel, hogy az Irigy Hónaljmirigy újabb „őrültségre”
készül. Engedélyt kell kérnie hozzá?
– Elvileg csak úgy dolgozhat át, ha az eredeti mű összes
szerzőjének engedélyét megszerzi. Ugyanakkor vannak olyan paródiák, amelyek nem
veszik át az eredeti zeneművet, annak csak stíluselemeiből építkeznek, azokat
túlozzák el. Az ilyen felhasználás nem igényel beleegyezést.
– Európai viszonylatban milyen a magyar szerzői jogi
szabályozás? Megfelelő védelmet nyújt az alkotóknak, vagy volna azért még
szabályoznivaló?
– A magyar szabályozás abszolút megfelel az európai és
nemzetközi elvárásoknak. Hagyományosan szerzőközpontú: bizonytalan
szituációkban soha nem a nagy kiadókat, médiavállalatokat, hanem mindig a
gyengébb szerepben lévő szerzőt oltalmazza.
– Hallani, az Artisjus az utóbbi években bekeményített az
ellenőrzések tekintetében. Információink szerint a jogosulatlan felhasználásból
eredő jogviták az összes felhasználás mindössze 2-3%-ban lépnek fel.
– Az Artisjus rendszeresen ellenőrzi a felhasználásokat, nem
volt mostanában nagyobb „szigorítás” ezen a területen. A jogdíjak 90%-a
legfeljebb egyszeri felszólítás után beérkezik az Artisjushoz.
– Zene füleinknek. Na de, hogy lehet kiszűrni a
visszaéléseket? Például a már említett amatőr koncert, vagy karaoke-parti
esetében? Nehéz lehet utólag ellenőrizni, egy adott mű hányszor hangzott el az
este során…
– Az Artisjusnak az egész országban vannak területi
kirendeltségei, a kollégák rendszeresen végeznek helyi ellenőrzéseket, nemcsak
nappal, éjszaka is. Erről csak annyit, hogy a 2008-ban a kollégáink által
megtett kilométerrel nyolcszor tudnánk körbeutazni a Földet…
Nagy
András www.hirnok.hu
| 
