|
Kezdünk hozzászokni a válsághoz
 Hetek óta zeng a sajtó a
világválságról, s tartok tőle, egy darabig még a fülünkbe cseng ez a szó és
pénztárcánkban a hatása. Ki gondolta volna, hogy valaha ilyen hatással lesz
ránk is, hogy több ezer kilométerre tőlünk gondok vannak, hiszen megvan nekünk
is a saját bajunk. Az elmúlt években hazai szinten sem dúskáltunk, s csak a
problémákról hallhattunk, ami most a jelek szerint, fokozódott. Eddig csak
hazai válságról beszéltünk, amit a buta világ átvett, s már világos, hogy a
válságban osztozik velünk a világ is – na jó, nem így van, mégis jópofán
hangzik.
Sajnos, mindenkit érint
valamilyen formában, hiszen a szegényekre is és a gazdagokra is megvan a maga
hatása. Igaz a kettő között azért van némi különbség, hiszen sok helyen már
eddig is gond volt a megélhetés, a számlák kifizetése, ami most már még nagyobb
problémát jelenthet, s az evés is lassan a luxuskategóriába fog tartozni.
Tehetősebb körökben pedig a pénztárca vastagságától, illetve a befektetések
fajtájától függően mérhető a veszteség, ami ugyancsak lemondásokat
eredményezhet – nem lesz újabb autó a többi mellett a garázsban, egyel kevesebb
nyaralás, később kerül a hálóba is plazma, máskor cserélik nagyobbra a Yahtot…
Hát igen, van némi különbség és nagyon sokan vannak a kettő közötti szinten.
Ha úgy vesszük, örülhetek, hogy
nincsenek millióim a bankban, mert így nem veszít az értékéből a pénzem (ez
legalább olyan, mint amikor a bolondnak mondják: jó neked, nincs eszed, nem
kell gondolkodni). Mindamellett kétféle hitelt nyögök, amelyekre most többet
kell befizetni.
Sokan kérdezték, már hogy mit
kell tenni, mi lesz a folytatás, hogyan tovább? Talán ez az, amire kevesen
tudják a helyes választ. Azt hiszem, ilyenkor érvényes legjobban, a kissé
bugyutának tűnő, de igaz szólás: olyan még nem volt, hogy valahogy ne lett volna. Meggyesi -Hírnök szabadidős és információs magazin
|
