Hazánkban számtalan szebbnél szebb hely található. Országjárásom közepette jó sorsom elvezetett a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Rudabányára, amely a településről elnevezett hegy völgyében fekvő, alig több mint 3 ezer fős kisváros. Nem kis meglepetéssel tapasztaltam a környezet ellentmondásos összhatását. A városba érkezőt a korai szocializmust idéző bányászlakások fogadják, míg a nyugati lankáin konszolidált kertes házakat látunk, az északi részen pedig az úgynevezett „Cigányos” található. 
A település észak-keleti határában fekvő Rudabányai-hegység Európa egyik legrégebbi külszíni bányászati lelőhelye, amit számtalan szakirodalom kellő részletességgel taglal. A felszíni ércbányászat komoly tájsebeket okozott, és nyomai itt-ott holdbéli tájat idéző képet mutatnak az idelátogató számára. Viszont – alig negyed óra séta után – a szemnek igazán kellemes meglepetést okoz a zöldes-kéken csillogó bányató tükre. Visszatarthatatlan vágy ébred az emberben egy mártózás erejéig, bár kellő óvatosságra intenek a bányatavakról hallott kellemetlen hírek. Közelebb érve, néhány kisebb csoport fürdőző között búvárokat is felfedeztem, így már magabiztosabban készültem az úszáshoz. Amint a szeptemberi hőségben besétáltam a hűsítő vízbe, leírhatatlanul kellemes érzés kerített hatalmába. Felemelő volt az a tudat, hogy itt állok az ércbányászat több ezer éves nyomait körülölelő tóban. A térdig érő vízben néhány perces ácsorgás után, a hűsítő hullámok közé vetettem magam, és ekkor már az sem zavart, hogy alattam közel hatvanméteres mélység tátong. A búvárok szerint gyakorlásra kitűnő a tó, holott csupán a víz felső 10-12 méteres része érdekes számukra, mert ott még jól látnak, lejjebb zavaros és nagyon hideg.
Alig egyórás kirándulással körbejárva a bányatavat, továbbnőtt csodálatom a táj szépségét illetően. Némi szakirodalmat elolvasva, nem különösebben lepődtem meg azon a tényen, hogy már előemberek is éltek ezen a vidéken időszámításunk előtt 10 millió évvel. Rudapithecus Hungaricus-t, az emberszabású majom negyedik koponyáját találták meg a régészek itt, 1999 nyarán. Rudabánya a világ egyik első számú lelőhelye az emberré válás korai szakaszában élt emberszabású majomnak. A településen magyar-kanadai expedíció végez ásatásokat ebben az évben is. Nagy valószínűséggel azonban több millió évvel ezelőtt más képet mutatott a táj, de most is lenyűgöző.   
Visszatérve a városba, a helyiek szerint régi jussát kapta vissza a település ez év július 1-én, amikor ismét elnyerte a városi címet, hiszem már a XIV. században is városi rangja volt. A város neve az ószláv ruda, azaz érc kifejezésből ered. Észak-Magyaroszág legfiatalabb városának bányásznapi – városavató ünnepségén megjelent a település apraja-nagyja a város szülöttjéről, gróf Gvadányi Józsefről (generálisból lett író-költő) elnevezett művelődési házban. Bányászvárosként nem lehetett kétségünk afelől, hogy az egyik legrégebbi mesterség áldozatainak emlékére – az elhunyt bányászoknak – tisztelegve kezdődött a városavató ünnepség. Szobota Lajos polgármester prominens vendégek előtt vette át a város kulcsát az Önkormányzati Minisztertől. A meghívottak között szerepelt a térség Országgyűlési Képviselője, a Megyei Közgyűlés elnöke, az Indonéz Nagykövet – akivel közösen tervezi a bányászat fellendítését a városvezetés. A helyi nevezetességek közül büszkék lehetnek a Rudabányán élők Magyarország legjelentősebb Bányászattörténeti Múzeumára, ahol érc- és ásványbányászati, valamint őslénykiállítás is látható. A falu ékessége még a református templom, amelyben 120 táblából álló festett famennyezet található, ami a legszebb, legnagyobb és legépebben megmaradt ilyen jellegű alkotások közé tartozik hazánkban. Az egész napos városavató – bányásznapi mulatságot a Szabadidő Parkban tartott ökörsütés és rendezvénysorozat tette emlékezetessé, majd késő este impozáns tűzijáték zárta a programot.