|
Teszteltük a HTC Cruise (P3650) telefonos PDA-t
 Mobilos teszt-rovatunkban ezúttal kicsit mélyrehatóbban
ismerkedtünk meg a HTC készülékekkel, mivel szerkesztőségünk „munkatársa” is
lett. Hónapok óta terveztem, hogy vásárolok egy új telefont, ami nálam nem csak
a hívások fogadására szolgál, hanem rengeteg plusztulajdonságát is kihasználom.
Az okostelefonok robbanásszerű fejlődése még nagyobb fejtörést okozott, s a
Nokia márkahűségemet is feladtam. Nos, elkezdtem ismerkedni a lehetőségekkel,
választékkal, tudással és legfőképpen az árakkal. Alapvetően 50-60 ezer körül
szántam a cserére, de addig nézegettem a lehetőségeket, amíg belezúgtam a HTC
Touch Diamond (P3700) telefonos PDA-ba, de kiderült, hogy nincs memóriabővítési
lehetőség, ami a maga szépségét és tudását a sárga földig rombolta, ezért a
„tesója”, a HTC Cruise (P3650) telefonos PDA mellett döntöttem. Nehéz volt a
választás, mert a Touch Diamond nagyobb, 528 MHz-es proceszszorral dicsekedhet,
a Cruise csak 400-assal. A Diamond felbontása sokkal nagyobb, de más lényeges
különbséget nem találtam. Az árnál érdekeség, hogy a két készülék között kb.
10-20 ezer forint a különbség, így 120-150 ezer körül kaphatóak, de meglepő,
hogy egyes helyeken olcsóbb a Diamond, mint a Cruise, máshol pedig drágább.
Körbenéztem az interneten is, hogy milyen vélemények vannak, s megnyugodhattam,
mert mindenhol csak a legjobbat írták róla.
Lássuk, mit is tud(hat) a HTC Cruise, amely a bővíthető
memória miatt lett nálam befutó.
A kinézete elegáns, komoly – nekem nagyon bejön. Az előlapba
simuló 2,8”-os kijelző felett jobbra találhatjuk a másodkamerát, középen pedig
egy állapotkijelzőt, ami a kapcsolatok függvényében villog. Az alsó részen négy
kezelőgomb veszi körül az ötirányú navigációs gyűrűt, amely a végtelenségig
körbeforog – ezt a kezelőszervet eddig ritkán használtam. Bal oldalán a
hangrögzítésre szolgáló gomb, alatta a hangerőtolóka. Jobb oldalon a fotós gomb
és a microSD kártyanyílás. Az alján található a reset gomb, ami igen hasznos,
mert a tapasztalatok szerint a Windows egyik kedvenc tulajdonsága a lefagyás és
ezt a hagyományt a mobilos tesó is követi – nekem már többször sikerült
ledermeszteni.
A TouchFLO felület, vagyis az érintőképernyő könnyen
kezelhető ujjal is, így ritkán veszem elő a cerkát.
A kezdőlapról könnyen eljuthatunk bárhova, amit a saját
kedvünkre tudunk módosítani, egyszerűsíteni is. A HTC sémánál a nagyméretű óra
alatt négy különböző ikont találunk: a házikónál az órát mutatja, amely alatt
láthatjuk, hogy érkezett-e e-mail, sms, vagy nem fogadott hívás. A napocska egy
időjárás-előrejelző plugin (internetfüggő szegény), a négyzet egy gyorsindító
menüsor, a legutolsó ikonnal pedig a profilok között válthatunk. A gyorsindító
menüsorhoz kilenc változtatható programot rendelhetünk. Mindez alatt újabb
gyorsindító sávokat hozhatunk létre.
Szemlesütve vallom be, hogy néhány órát bíbelődtem vele,
mire sikerült kiismerni az alapokat. Azért nem ajánlom, hogy az első napon
valaki éjjel fél kettőkor próbáljon meg új készülékén rájönni, hogyan kell az
ébresztőt beállítani, mert nekem sikerült az egyik barátomat felhívni a
próbálkozásnál – még szerencse, hogy mélyen alszik. A fotók többnyire jól
sikerülnek, bár meg kell találni a megfelelő fényviszonyokat (azért egy ilyen
telcsinek dukált volna egy kis vaku is talán).
Nézzük a telefonálást: a hangminőség rendben és a
kihangosítás is jól működik. Ötletes, hogy a számok beütésénél azonnal
választást ad a memóriában tárolt számok gazdáinak nevével, de természetesen
gyorshívást is programozhatunk. A névjegyzék szélén egy érintéssel ugorhatunk a
kívánt kezdőbetűhöz.
A számítógéphez USB-n csatlakozhatunk. Nos, az első
kavarodás itt volt, ugyanis szinkronizáltam a számítógépemmel, ahol az Outlook
névjegyzékét igencsak elhanyagoltam – néhány óra alatt azért sikerült rendbe
tenni... A másik baki szintén a szinkronizálásnál történt, amikor engedtem,
hogy az e-mail üzeneteket is átmozgassa. Nem tudom, mit kavartam igazán, de a
telefonon feleslegesnek tartottam az üzeneteket – hiszen a gépen ott van –, így
kitöröltem, azután ismét szikronizáltam, vesztemre, mert a telefonról eltüntetett
üzenetek a számítógépről is törlődtek. Hát, ez nagy kiszúrás volt…
Alapban adtak hozzá egy navigációs szoftvert, ami a GPS
kihasználására lenne hivatott, de csak
Ázsia térképét találtam, amire mostanában kevésbé lesz szükségem. Az IGO-val is
kipróbáltam, amellyel jól működött és – lehet, hogy csak nekem újdonság –
meglepett, hogy a névjegyzékben címmel ellátott ismerősöket a POI-k közé is
elhelyezte automatikusan. A Skype programot is kipróbáltam, amely szintén jól
működik.
Elsők között sikerült fullra tenni a memóriát egy hosszabb
hangfelvétellel. Természetesen lövésem sem volt, hogy mi okozta a gondot, de
néhány órás próbálkozás és keresgélés után sikerült rájönni, hogy a felvételt
nem a memóriakártyára, hanem a telefonra mentette.
A tudások összehasonlításában fontos szempont volt, hogy
minden benne legyen, ami kell(het) és lám, szinte teljes a választék:
Bluetooth, wifi, GPS, UMTS, HSDPA támogatás és FM rádió... – utóbbit használom
a legritkábban.
Amit hiányolok: vaku, nagyobb felbontású kamera, imádja az
ujjlenyomatot, így meg is tartja, ezért egy automatikus képernyő törölgető sem
ártana (ez csak sajátos fantáziámban létezik, de a szemfüles fejlesztők
kitalálhatják még).
A készenléti/beszédidő: 450 óra / 7 óra, de folyamatos
gyötrés mellett kevesebb, mint egy nap alatt lemerül. A szakemberek szerint, a
Micro SDHC foglalat jóvoltából a jelenleg 6-8 GB-os memóriakártyákkal is
bővíthető, de a hamarosan megjelenő 16-32 GB-os kártyák megjelenésével még több
adatot is tárolhatunk rajta (néhány éve még a notebookok sem voltak képesek
ennyi adat tárolására).
Német magazinok tesztminősítései: AreaMobile: kiváló;
CNET.de: kiváló; Handys: kiváló; Mobile News: jó.
Összességében egy nagyon pofás szerkezet, amely
gyakorlatilag minden, napjainkban fontos jó tulajdonsággal fel van ruházva.
Érdemes egy ilyenre beruházni, ha ki is tudjuk használni a tudását, de
ajánlatos az ár miatt alaposan körülnézni.
(meggyesi - Hírnök magazin)
|
