|
 Hetedik alkalommal került megrendezésre az Őrségben a
„Hétrétország – szerek és porták fesztiválja”. A rendezvénysorozat mottója:
természetből a java – művészetből a magva, nyitott porták, nyíltszívű emberek,
értelmes szórakozás, miegymás. Augusztus 14-24-ig a látogatók zenei, színházi,
irodalmi és filmes események mellett bőségesen válogathattak a már sajátos
„hétrét” műfaj kínálatában: a látogatásban. Régi falusi porták fogadták a
vendégeket, kézművesek műhelyeibe, művészek műtermeibe nyerhettünk bebocsátást.
Bár az eseménysorozat nagyon látványos volt, mégsem ez volt
őrségi látogatásunk apropója, hanem a fesztivál keretében tartott lagzira
kaptunk meghívást. A Bajánsenyén megrendezett „Őrségi Vigasságok –
Parasztlakodalom a Kerka mentén” szervezői invitáltak. Az esküvőt idén második
alkalommal rendezték meg, s ezúttal is elmaradt a nászéjszaka és továbbra is
eladó a mennyasszony, vagyis az ifjú pár csak a „buli” kedvéért kelt egybe. A
násznép pedig önkéntes vendégekből verődött össze, akik kíváncsiak voltak egy
igazi parasztlagzira.
Augusztus 15-én pénteken érkeztünk Bajánsenyére, s máris
belecsöppentünk a sűrűjébe. Vendéglátóink, Sebők Ferenc és családja bőséges
ebéddel láttak el, amely után felmentünk a borospincéiről ismert Kishegyre,
ahol a hagyományos legénybúcsút tartották. Minthogy ez is része a
látványosságoknak – a hagyományoktól eltérően –, a hölgyeket sem zárták ki. A
szervezők kitettek magukért, hiszen jópofa programokkal, játékokkal és
versenyekkel múlathattuk az időt, amelyekbe a meszsziről érkezett vendégek is
bekapcsolódhattak.
Miután egy létrára kötözve „elővezették” a vőlegényt,
kezdetét vette a móka. Tréfás mondókákkal, vicces feladatokkal szórakoztatták a
megjelenteket. Hordógörgetés, borivó verseny, kötélhúzás stb. okozott kellemes
perceket és derűs pillanatokat. Utóbbi rövidre és látványosra sikeredett, mivel
az elöregedett kötél rövid idő után kettészakadt…
A zenéről Cservék László és családja gondoskodott, akik
citeramuzsikával emelték a hangulatot. Nos, bevallom, ez volt számomra a legnagyobb
meglepetés, mivel a citerazenét egy kicsit másabb oldaláról ismertem meg
ezúttal. Cigányzenekarra, hegedűszóra, harmonikára már szórakoztam, de ha
valaki korábban azt mondja, hogy citerazenére fogok egyszer mulatozni, nem
hiszem el. Hozzáteszem, hogy a családfő többek között állami kitüntetésben is
részesült, vagyis nem éppen lakodalmas zenész, de egy ilyen „lazítással” újabb
citera-híveket sikerült toboroznia. Kiemelkedő volt az is, hogy a család milyen
szeretettel zenélt együtt. Minden kérésnek eleget tettek, az összes nótát
eljátszották, ami nem volt könnyű, ha olyan társaság diktálja a tempót és a
dallamot, amely túl van az alapvető alkoholszinten. Mindez fantasztikusan
sikerült nekik.
 Másnap a hagyományokhoz méltóan leánykikéréssel indult az
esküvő. A lányos házhoz gyülekezett a násznép, ahol a vőlegény és családja
eladó lányt kért a háziaktól. Adtak is egyet, csak az túl fiatal volt, a másik
pedig túlságosan öreg, de a tréfás lánykérés végére előkerült az igazi
arajelölt.
Innen indult a nászmenet át a falun, a színpadig, ahol
öszszeadták az ifjú párt – természetesen viccesen és csak ideiglenesen –, majd
irány az esküvői sátor, a lagzi. Az ajtóban pálinkával fogadták az érkezőket és
a cigányzenekar húzta a talpalávalót. Étellel folyamatosan ellátták a
násznépet, amit tánccal gyorsan le is lehetett tornázni. Itt sem volt hiány
tréfából és mókából, amiről többek között Balek Tamás őrségi vőfély
gondoskodott. Este tíz óra körül lecserélődött a mennyasszony, mivel a szomszéd
településről átlopták az éppen ott tartott „igazi lagzi” főszereplőjét, akit
itt is megtáncoltattak, majd visszaszolgáltattak saját násznépének.
Éjfélkor a menyasszonytánc pörgette fel a hangulatot, amit
fokozott, hogy az ifjú arát állandóan el akarták rabolni, de a szemfüles őrzök
nem hagyták.
Összességében mindenki jól érezte magát és a vőlegény is
nyugodtan igazi ara után nézhetett másnaptól...
Ifj. Meggyesi Gyula (Hírnök magazin)
|
