Minden gyerek a nyári szünetet várja! Jöhet a jól megérdemelt pihenés. Semmi suli, csak a nyár!
De! Előtte még egy évzáró, benne a bizonyítvánnyal, ahol aztán fehéren-feketén ott van minden. Minden, ami minősíti gyermekünk éves teljesítményét. És sajnos nem mindenki lesz elégedett az ott leírtakkal. Nem megy az olvasás, az írás, a matek… Pedig olyan jól indult minden. A gyerek várta az iskolát, a tanító néni biztatott mindenkit, a szülők megadtak minden segítséget.
A gyerek pedig egyre roszszabb és rosszabb eredményeket produkált. S ezeket az eredményeket látszólag nem indokolta semmi. Az oviban még nem volt probléma, az iskola előkészítő feladatok tökéletesen mentek, az elvárások reálisnak tűntek.

A tökéletesen értelmes, okos gyermekünk nem tud lépést tartani a tananyaggal, lemarad, nem érti, meg sem jegyzi, viszszaadni meg végképp nem tudja. Jön a különtanár, a korrepetálás, az otthoni sokadszori újra- és újra tanulás. A gyerek egyre jobban utálja, a szülők pedig lassan kétségbe esnek: mi lesz így a csemetéből? Minden érdekli, mindent megért, megjegyez, de az iskolai anyagot, azt nem!
Az ember(gyerek) természetes igénye a tanulás. Teszi is ezt minden pillanatban, mióta megszületett. Megtanul mindent, amivel csak találkozik. Megjegyez mindent, ami őt éri. Azt is, ami számára az adott pillanatban megoldhatatlan helyzetet teremt: vagyis a stresszt. Stresszhelyzetben az agyunk két oldala, a jobb és bal agyfélteke nem működik szinkronban. Úgy szoktuk mondani „szétkapcsol”, valahol blokk keletkezik. Ez a blokk pedig a tanulás gátját képezi.
Mivel az agy nem tud különbséget tenni jelen és múlt között, számára csak szituációk léteznek, így könnyen megeshet, hogy egy-egy motívum, hasonló szituáció felidéz benne egy korábbi stresszt, és az agy egyes részei között ismét blokk jelentkezik. Sokan mondják, hogy ezt úgy élik meg, mintha „lehúznák a redőnyt”. Ebben a helyzetben az agy nem a feladatra koncentrál, csak a menekülést keresi. Nagyobb stressz esetén ez a blokk állandósulhat is.